Kissbende (Budapest, Zoltán utca 9.)

A Kissbende olyan kivételes, egyedi hely, hogy arról értékteremtésben, értékőrzésben és értékfelmutatásban gondolkodó konzervatív ember csak a teljes elragadtatottság hangján tud szólni. Üzemeltetői, két elkötelezett ifjú hölgy, Kiss Éva és Bende Zsófi mielőtt nekiállt volna a legjobb minőségű magyar kézműves sonkákra, sajtokra és borokra alapozó hely megteremtésének, előbb arra szánt másfél évet, hogy felkutassa a megbízható minőséget produkáló termelőket szerte az országban. S ez meg is látszik. Itt minden a kellemről, a bájról, az otthonosságérzetről és nem utolsósorban a magyar csúcsminőségről szól.

Ottjártunkkor egy-egy deci remek bort ittunk, s hosszan elbeszélgettünk az egyik tulajdonossal, aki kedveskedésképpen hozott egy kis sonkát, sajtot és kenyeret. 

A kóstolt sonkát Fekete Zsóka készítette Hajdúböszörményben, a sajt tekeresvölgyi volt, 14 hónapos érlelésű, a legjobb parmezánokkal vetekedő. A kenyeret is maguk sütik, a borokat értő kézzel válogatták össze, olyan nevek olvashatók a borlapon, mint a délvidéki Maurer Oszkáré, a Hegyi - Kaló pincészeté (a legendás Kaló Imre lányáról és vejéről van szó) vagy a felvidéki Mátyás Andrásé és elnézést a többi kitűnő borásztól, akiket nem említettem név szerint.  

Hadd idézzünk a két üzlettársnak (bár talán az alkotótárs kifejezés alkalmasabb ezesetben) a hely hivatalos honlapján mívesen megfogalmazott ars poetica-jából: „a hazai sajt, a hazai mangalica, a hazai bor. Metszéspont. Kapcsolat. Ételek, emberek, idő és tér között. Itthon, Budapesten. Hogy itt érezzük otthon magunkat… és letisztult, nemzetközi környezetben megadhassuk az otthon levés érzetét. Az origó, a bensőségesség, a megnyugvás, a melegség, az ismerősség, a közelség érzetét.”

Mindehhez csak annyit tehetünk hozzá: ha ez volt a cél, sikerült azt elérni.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.