Talán nem meglepő, de nincs olyan
nép, nemzet vagy etnikum, melynek konyhájából (már persze, ha találkoztam vele
egyáltalán, mert például az ausztrál bennszülöttek konyháját nem ismerem, de
Belső-Afrika is fehér folt s ez csak két példa a minimum százból) ne kedveltem
volna meg valamit, jellemzően több dolgot is.
Nem utasítok el magamtól sem
elkészítési technológiát (pl. nyersen fogyasztott s csak ízesített húst, halat,
kagylót) sem alapanyagot. Van averzióm a rovarok iránt, de ha megbízható ember
kínálna vele, megkóstolnám, mint egyik borszakértő barátom a termeszpépet
Szeremley Hubánál.
Életem utóbbi két évtizedében a
legtöbb izgalmat az ázsiai konyha jelentette, kilencvenes évek első felében kóstoltam
először a kínai és indiai autentikus ételeket. A thai ételekkel a Só utcában ismerkedtem,
nem számolva a thainak mondott”pláza-wokot”, majd a Parázs-hálózat egységeit is
meglátogattam. 2000-ben ismerkedtem meg a koreai, japán és az indonéz konyhával,
majd 2013-ban a vietnámival. Azóta is előszeretettel látogatom az újabb és
újabb pho-bárokat.
Étterembe nem úgy megyek, hogy
most akkor együnk grúz vagy örmény ételt, hanem inkább az határozza meg a célpontot,
hogy a város melyik részén van dolgom, vagy hogy merre van egy olyan kézműves
söröket kínáló kocsma, ahol még nem voltam. Így az alábbi listában van némi esetlegesség,
az határolja be helyeket, hogy hova jutottam el s persze az is, hogy mikor. Ide
csak 2015-ös élmény kerül be.
A legjobb (spanyol) tapas bár:
Padron
(Trónkövetelők: Pata Negra Pest,
Copita, Solera, Fino)
A Pata Negranak kitaláltabb az
atmoszférája, a Padron viszont családiasabb. Az ételfelhozatal mindkét helyen
nagyon jó. A másik három inkább az atmoszférával és a hideg falatokkal arat. A
Padront választottam, az volt a maradandóbb élmény.
A legjobb olasz: Il Panificio
Basilico
A „nagyokat” (Krizia, Fausto,
Pomo D’Oro) már rég lelátogattam, a második vonalat (Il Terzo Cherchio,
Toscana, Alessio) dettó. Tavalyra maradt a győztes, továbbá még néhány
jó-közepes hely. Az Il Panificio Basilico három kirendeltsége közül kettőben
voltam, a Hold utcaiban és a Király utcaiban, mindkettőből nagyon jó
tapasztalatokkal távoztam.
A legjobb vietnámi: Sao Pho bár
(trónkövetelők: Különleges Vietnámi melegkonyha, Hoa Sen, Dang Muoi,
Keleti levesek háza)
Jó dizájn, jó ízek, a
megszokottnál magasabb árak és 13 Gault Millau pont, amivel ez lett a
legmagasabbra pontozott ázsiai étterem a Nobu után. Ettünk a pho-n kívül tavaszi
tekercset és dim sumot (ha épp nem ez a megfelelő megnevezése a derelye
vietnámi változatának, akkor bocs, a lényeg a lényeg, ahogy mondani szokták).
A legjobb japán élmény: Kanpay
Izakaya
Hangulatos kis hely, amolyan
japán tapas-bár. Szerettük. Az igazság az, hogy kifejezetten japán étteremben
nem is voltam 2015-ben ezt leszámítva csak sushi-bárokban (ilyen volt elég sok)
valamint a Yamatoban, ami nem tisztán japán.
A legjobb kínai: Mandarin
Wang mester próbálkozása a fine
dining világában. Nem jött be: a hely megszűnt s ennek legfőbb oka a
túlárazottság. Egyébként ízletes ételeket ehettünk itt gyönyörű tálalásban és
parányi adagokban.
Legjobb indiai: Curry House
A tavalyi esztendőben több számon
tartott, indiai helyet is sikerült megnézni, Taste of India, Mr. Masala,
Tandoori wok, Curry House, akad köztük nem is egy, amit a Gault Millau kalauz is
tesztelt és magasra pontozott. Messze ezutóbbi volt a nyerő. Jó még a Shalimar,
az Indigó, a Pandjabi, a Kashmir, egyes ételek jók a Hathiban, de ezeket
régebben látogattam meg.
Legjobb orosz: Matrjoska
Orosz étteremben csak két helyen
voltam, a győztesen kívül a Babuskában. Viszont a Matrjoskát olyan jónak
találtam, hogy ha netán fél tucat vagy tucatnyi orosz helyen is megfordultam
volna, akkor is győzelemesélyes lenne. Nagyon hangulatos, kiváló kiszolgálás,
kiváló „tapasok”, vodka-kóstoló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése