2015. december 26., szombat

Olasz éttermek Temesváron - Massimo pizzéria



Önmagában az, hogy egy etnikai vendéglőnek a világ bármely sarkán, legyen az olasz, spanyol, kínai, vietnámi vagy magyar, a tulajdonosa az adott nemzeti közösséghez tartozik, nem garancia arra, hogy az egy valóban jó étterem, viszont jelentősen növeli az autenticitás esélyét. Lehet, hogy elfogult vagyok az itáliai konyha irányában, de mintha az olaszok által működtetett éttermek jobbak lennének az átlagnál egész Közép-Európában. Ami nem mondható el a kínai vagy vietnámi éttermekről, ahol éppúgy megvan az egyenletes, Gauss görbét idéző szórás (azaz egészen gyenge és nagyon jó éttermek, egy erős középvonal mellett), mint a vendéglátóiparban általában.
Aradon és Temesváron, ahol az olasz tőke a rendszerváltás után igen hamar megjelent, ha az ember tíz-tizenöt éve az átlagnál jobbat akart enni, jóformán csak olasz étterembe mehetett. Jellemzően oda, ahol a tulaj is olasz volt vagy olasz ma is. Persze ezek között is van jelentős színvonal-különbség, minden esetre Temesváron mára megkapaszkodott az élvonalban néhány igencsak kiemelkedő olasz hely. A Caruso a fine diningra fogásokra állt rá, meglehetős sikerrel, a Locanda del Corso elsősorban a tengeri herkentyűkre és az olasz klasszikusokra, például a pizzára, míg a nemrég nyitott Massimo az olasz slágerételekre (legismertebb előételek, pizza, pasta) és a desszertekre. 
(Néhány oldal az egyébként elég hosszú étlapból)




A nemrégiben, a RoVinHud alkalmával volt szerencsém itt enni, s bizton állíthatom, hogy az a pizza-minőség, amit itt produkálnak, veri a közép-európai pizzázók nagy részét, s még Olaszországban is megállná a helyét, nem is akárhogy. A társaság nagy része ezt ette, s cserélgettük is szeleteket. Vékony, roppanós, mégis könnyed tészta, minőségi rávalók, eltalált arányok az alap és a feltét között – így lehet összefoglalni a jó pizza lényegét, amit itt teljes mértékben teljesítettek.


A hely nemrég nyílt, de estére már alig kaptunk asztalt, a tömeg dacára a felszolgálók győzik az iramot, időben érkeztek az ételeink, igaz, az italra valamivel többet kellett várni a szokottnál. Az éttermet egybeépítették egy minőségi cukrászdával, ahol messze átlag feletti, abszolút értékben is kiváló fagylaltokat adnak és kitűnő desszerteket, melyek messze túlmutatnak a bevett olasz desszertkínálaton (a tiramisu, panna cotta, profiterol, zuppa inglese, baba al rum ötösön), egyik jobban néz ki, mint a másik, s kóstolva őket meggyőződéssé érik az emberben gondolat, hogy valamennyit megízleli előbb-utóbb.
Pizzán kívül többféle pubfood-zsánerű fogást kínálnak, piadinákat, frittatakat, szendvicseket, salátákat, továbbá izgalmas klasszikus olasz előételeket: burata-t (sajtkülönlegesség),  carpaccio-t (hártyavékony, nyers bélszínszeletek fűszerezve, jellemzően frissen őrült borssal, olívaolajjal, parmezánnal esetleg kis balzsamecettel) vitello tonnato-t (főtt, vékony borjúszeletek kapribogyós tonhalmártással). A tésztáik alapanyagait az étlap tanúsága szerint Emilia Romagna tartományból hozatják.
Széles a tea-, a kávé- (ez kizárólag Segafredoból készül, tehát ne várjunk „újhullámos”, kávéforradalmi stílust), forrócsokoládé- és limonádé-választék s nem kevés bió gyümölcslevet is kínálnak. A sörválaszték még fejleszthető, egyelőre a Heineken termékek alkotják az amúgy is szűk választék nagyobb részét. A borlap elsősorban olasz tételeket kínál, az árak borsosak, de a szortiment átlag feletti. Hét bort kimérnek pohárra is, ami közel két decit, konkrétan 180 millilitert jelent, az árak ezesetben 16 és 18 lej között mozognak, ami nagyjából budapesti árszínvonalat jelez. A román borokat egy élvonalbeli helyi pincészet, a temesrékasi borvidéken gazdálkodó Petro Vaselo pincészet szállítja, leszámítva a Bendishez tartozó két habzó bort.
Jó hely nyílt Temesvár központjában a hajdani Violetta cukrászda oldalán, jó szívvel lehet ajánlani minden oda látogatónak. S ha valaki nem kapna helyet a túlzsúfoltság miatt, akkor próbálja ki egy hirtelen stílusváltással a szomszédságban szintén nemrég nyitott koreai éttermet.

Dorozsmai Endre

A szöveg  az Erdélyi Napló számára készült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése