A szegedi halászlé alapfogalom a
magyar gasztronómiában akkor is, ha sokan félreértve a lényegét fáradt ízű,
szürkés-barnás szálkafőzeléket, jobb esetben sűrű halpépet szolgálnak fel e
címszó alatt a szép piros üde halászlé helyett. Mert mondhatnak, amit akarnak a
fine dining szakértők, egy azonos odafigyeléssel, azonos igényességgel, azonos
alapanyagból készített szegedi halászlé jobb a bajainál. Az e témában etalont jelentő csárdák egyike a
Kiskőrössy halászcsárda, mely követve a Fehértói társa példáját, Budapesten
nyitott a nemrégiben egységet a Jókai téren „Kiskőrössy 2.0 – szegedi
halbisztró” néven.
A beltér egyszerre polgár és népi
anélkül, hogy zavaró lenne az eklektika, a kiszolgálás kedves, kommunikatív, a
fogások hasonlóak az anyaintézményéhez, bár apró különbségeket felfedezhetünk.
A rántott haltejet például hagymalekvárral szolgálják fel, kínálnak szegedi
„fish and chips”-szet remoulade mártással és halburgert. A borokat a
Bortársaság szállítja az összeállítás szép bár a könnyed reduktív vonalat
hiányoltuk.
Mi a Szegeden bevált ételeket
kértük itt is, haltepertőt,
rántott haltejet
roston sült zöldségekkel
és persze
halászlevet.
Ételeink rendben voltak, hozták a megszokott formájukat, a helynek
mindig a friss, iszapízmentes ponty volt a fő erénye. A haltej sem volt rossz,
bár ezen nem is annyira ízben, mint állagban érződött, hogy megjárta a fagyasztót.
Mentségükre szolgáljon, hogy nehéz lehet állandó jelleggel friss haltejhez
hozzájutni. Másik probléma az volt, hogy a roston sült zöldségeken kevés volt a
pörzsanyag, és túl visszafogott volt a hőkezelés, ami olyan zöldségek esetében
nem probléma, melyek finomak nyersen is (cukkini, csiperke, répa, hagyma, paprika,
paradicsom) de a padlizsánnak nem áll jól.
Mindazonáltal összességében jót
ettünk is, megfizethető áron, s kifejezetten örülünk, hogy a szegedi gasztronómiának
egy újabb kirendeltsége működik a Fővárosban.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése