A céltudatos, következetes akarat diadala:
magyar borász a világ élvonalában
„A szó leghagyományosabb értelmében vett
bátorsági érdemrendet azonban Maurer Oszkár érdemli meg, akit magyarként
soroztak be háború idején a szerb deszantosok közé, s aki mindenféle értelemben
vett gerinctörés nélkül le is szerelt onnan.
Oszkár egy igazi emberi atomerőmű. Hatalmas
energiával építi borászatát, őrzi a délvidéki magyarság közösségét: jár,
dolgozik, mesél. (…) Maurer Oszkár nyomán járva mintha bizakodással,
derűlátással telne meg a levegő körülöttünk. A borászt hallgatva hajlamosak
vagyunk úgy hinni és tudni, hogy Szerémség magyar kultúrája ma is virágzik.
Látjuk a két ferences szerzetest, Pécsi Tamás és Újlaki Bálintot, akiknek
mégsem kell a huszita tanok miatt Moldvába menekülniük, és városukban, Kamancon
befejezhetik az első magyar bibliafordítást. Szemünk előtt Szeged méretű magyar
városokká hízik Karom (Karlóca), Kamanc és Szalánkemén is.
Szinte mindent képesek vagyunk felismerni,
holott Oszkár csak bort készít, igazi szerémségi bort, amilyen az 500 éve
lehetett: szerémi zöldet, bakatort, furmintot és kadarkát. Olyan őshonos
fajtákkal foglalkozik, amiknek többségéről évszázadok óta nem is hallottak e
vidéken. S olyan termőhelyeken teszi mindezt, mint a Krisztus- vagy a
Csücsülős-dűlő, amely neveket évtizedek óta talán senki nem helyezett saját
nyelvi környezetébe. Maurer Oszkárt nevezhetjük hittérítőnek, a magyar kultúra
nagykövetének, akinek missziója állami támogatásra volna méltó. De nevezhetjük
egyszerűen csak bátor embernek. Vagy csak Embernek.” – így ír Alkonyi
László, a korunk legjelesebb magyar borszakírója, (aki a nemrégiben maga is borásszá
avanzsált) Maurer Oszkárról, a szerémi borvidék feltámasztójáról.
Érdemes
belegondolni: nem véletlen, hogy a Garam mentén éppen úgy egy elkötelezett,
nemzetben, közösségben, értékteremtésben s nem profithajhászásban gondolkodó
magyar borász, Bott Frigyes faggatja több nemzettársával együtt a dűlőket, a
terroir-t, mint ahogy hasonló filozófiával szintén egy magyar ember készít
minőségorientált, természethű borokat a Szerémségben. S az sem véletlen, hogy
Szent István idején már dokumentálhatóan szőlőt és bort adó régi magyar
borvidékünkön, Ménesen is egy magyar szőlőbirtokos, Balla Géza fogott hozzá
elsőként kiemelkedő borokat készíteni, olyan borokat, melyek bármikor
odatehetők a legjobb szekszárdi vagy villányi borok mellé.
Maurer Oszkár
a munkának nem a könnyebbik végét fogta meg, sőt, amit vállalt, az a
legnehezebb: a gyomirtók, felszívódó permetszerek mellőzése több odafigyeléssel,
gonddal, kézimunkával és így nagyobb költséggel jár, mint ahogy a bakművelésű
szőlő is több vesződséggel. S teszi mindezt lakhelyétől 130 kilométerre fekvő
birtokán, egykori királyi dűlőkön, mint amilyen a Nagy Krisztus, a Kárász, vagy
a Táncos dűlő. Olyan borvidéken, melyek vonatkozásában dokumentálható, hogy
magyar királyok sora ivott bort, beleértve Mátyás királyt is, akinek kedvenc
borvidéke volt a Szerémi. E területekre régi magyar fajtákat, Szerémi Zöldet,
Bakatort, Kadarkát telepített dacolva a szerb hatóságok érték- és magyarpusztító
igyekezetével. Maurer Oszkár konok következetességét, céltudatosságát,
elvhűségét és minőségorientáltságát honorálta a szakma. Egyre több rangos helyre
hívják előadni, bort kóstoltatni, borai ott vannak a legjobb magyar
vendéglőkben, volt már a Kárpát medencei borfesztivál „arca”, szakmai
elismeréseit hosszan lehetne sorolni.
Eddig pályájának
legnagyobb siker azonban az, hogy a természethű borászkodás legismertebb és
legnagyobb hatású nemzetközi prófétája, egy Master of Wine (őket tekintik a
borszakértés csúcsainak, hatalmas a képzésen belül a bukási arány, jelenleg
mindössze 322 MW borszakért a világban) Isabel Legeron „The Collective” nevű, természethű
borokat integráló sorozata vele indul. Nemcsak Oszkárnak nagy siker ez, hanem a
magyar nemzetnek is.
A Fennvaló
abban a kegyben részeltetett, hogy ott lehettem e borok első bemutatóján a Király
utcai Kadarka borbárban.
A kóstolót a természethű borok népszerűsítésére és
forgalmazására összpontosító Terroir Club szervezte, Maurer Oszkár teológiai
magasságokba emelkedő, tartalmas előadását a cég képviseletében Kató András borszakíró,
borszakértő vezette fel.
Isabel Legeront is bekapcsolták skypeon, aki együtt
kóstolt a jelenlevőkkel és egyenként méltatta a borokat. A közönség soraiban
egy sor jeles sommelier ült, nem ismerhetek a szakmában mindenkit, de azt
észrevettem, hogy a négy michelin csillagos magyar étterem közül háromnak a
„pohárnoka” (Costes, Onyx, Borkonyha) ott ült a széksorokban.
A „Collective”
sorozat négy borral indult, ezek amellett, hogy természethűek, tehát nem
tartalmaznak adalékanyagokat, bioboroknak tekinthetők, s ráadásképpen nem, vagy
alig tartalmaznak ként. A négy bor: Mézes fehér 2013, Kékfrankos, 2013, Kadarka
1880, 2013 (1880-ban ültetett szőlőterületről való bor) valamint Nagy Krisztus
dűlős Kadarka, 2013. Az 1880-as Kadarka, mely botrytiszes jegyeket is mutatott,
egyáltalán nem tartalmazott ként, a többi bor a megengedett kénszint töredékét
tartalmazta csak. (A Mézes Fehér 25 milligrammot literenként, a Kékfrankos 15-öt,
a Nagy Krisztus dűlős Kadarka 18-at.) Végigkóstolva a négy bort, az tűnt fel az
embernek elsőként, hogy ezek élvezhető
borok. Aki már kóstolt kénmentes borokat, az tudja, hogy ezek a nemes
kísérletek általában elbuknak az organoleptikai vizsgán, magyarán nem jóízűek,
s akkor még finoman fogalmaztam. Jómagam eddig egyetlen élvezhető kénmentes
bort kóstoltam Oszkár borain kívül. (Ez Alkonyi Lászlónak volt az első bora.)
Maurer Oszkár rá is mutatott: nem azért iszunk bort, hogy ne igyunk ként. Tehát
a kénmentesség nem feltétlen cél, nála a természethűséghez tartozik, hogy
kénből is a lehető legkevesebb legyen a borban.
Végezetül hadd idézzük Maurer
Oszkárnak az Erdélyi Naplóban fél évtizeddel ezelőtt megjelent interjúját,
melyben hasznos tanácsot ad a mindennapi életvitelünk vonatkozásában is: „törekedjünk arra, hogy ne ipari termékekkel
vegyük körül magunkat, hanem olyan dolgokkal, amit egy ember készített el
hittel, szeretettel, szakmai alázattal. Az így termelt borok, az így készített
kenyér meg fogja erősíteni az ő lelküket. (…) Legyenek szeretettel önmaguk,
családjuk és nemzetük irányában, gondolkodjanak el azokon az értékeken, amiket
ősapáink megteremtettek, hogy mit tudtunk abból megőrizni és próbáljanak meg
hozzátenni maguk is ahhoz valamit. Nem elég magyarul beszélni, magyarul is kell
élni, kultúránkat megismerni, gyarapítani, végül, de nem utolsó sorban a
közösségi szabadság irányában lépkedni, ha lassan is, de határozottan.”
Dorozsmai Endre
A szöveg az itthon.ma oldal számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése