Le Petit bistrot (Hajós utca 26/b)

Mióta a Hajós utcát sétálóutcává építették át, egyre több izgalmas hely nyílik itt, a remek pizzaszelet-bártól a sushizón át a tapas-bárig. A minap erre járva egy parányi teraszra lettünk figyelmesek, mely mögött egy hasonlóan parányi bisztró rejtőzött.

Amikor az ember évtizedek óta tudatosan, felfedező szándékkal járja az éttermeket, kávézókat, cukrászdákat, sörözőket és borozókat, nehezebben jön lázba egy jó dizájn-megoldástól vagy egy izgalmas fogástól. Megvan a tisztelet, az elismerés, de a „katartikus” jelzőt egyre ritkábban alkalmazzuk.

Nos, a „Le Petit bistrot” az, ahol bármilyen szófordulat kevés. A hely csodálatos, ízléses, szeretni való, nem tudtam mást mondani távozáskor a bűbájos felszolgálónknak, mint azt, hogy annyira megnyerő ez a kis bisztró, hogy az ember más lelkülettel távozik, mint ahogy bejött. 

Mindent gonddal, szeretettel terveztek meg és állítottak össze, a vendégek élményeinek rögzítésére is alkalmas, megannyi hangulatos fotóval illusztrált könyvecskeszerű „étlaptól” 

a számlát rejtő fűszer-dobozkáig. 

Ami ismét nagy ritkaság, hogy a háttérzenét is kitűnően választották meg. Mindezek után aligha lesz meglepő, ha leszögezem, hogy a kiszolgálás szívélyes, kedves, mosolygós, kommunikatív, s azt is nagyon díjaztuk, hogy arra a kérdésre, hogy van-e kézműves sörük, azt felelték, hogy „természetesen”. A borválaszték is színvonalas. Már ebéd után voltunk, így szinte csak boroztunk, ételfogyasztásunk egy desszertre korlátozódott, panna cotta-t kértünk epervelővel, ami csatos üvegben érkezett és finom volt.

Remek hely a „Le Petit Bistrot”, Franciaország legszerethetőbb arca egy tenyérnyi kis helyen a hatodik kerületben.

Dorozsmai Endre

A szöveg a  Demokrata számára készült.