Látogassuk meg Tokaj-hegyalját, az Édenkertet! – Breitenbach kóstoló a Tulipánban

 „Tokaj-hegyalja az Elhagyott Édenkert. A csodák és csodavárások nyomai úgy váltják itt egymást, mint fény és árnyék. Ezen a vidéken az évszázadok lassan hömpölygő folyama termékeny üledéket hagyott, amelyben eltemetett gazdagság rejlik. Tokaj hegyalját százszor a magasba emelték és százszor a mélybe dobták, felmagasztalták és visszaéltek a nevével. A legismertebb és legfelejtettebb borvidék ezen a Földön.  (…) A bor vitathatatlan, és rajongásra késztet. Nincs még egy olyan borvidék, ami hasonlót tud adni. Az Édenkert szeretőkre vár, hűségesekre és őszintékre, akik a természet kincseiért képesek zarándokútra kelni.”

E sorokat a borvidék többszörös monográfusa, a legjelentősebb magyar borszakíró, a mára bortermelővé érett Alkonyi László írta 2000-ben a „Tokaj – A szabadság bora” című könyvének előszavában. (Mely könyvet egyébként az 1927-ben született, ma is élő Michael Broadbent, Master of Wine, a világ egyik legjelentősebb borszakírója, a szakma doyenje a valaha írt tíz legjobb boros könyv közé sorolta. (!)) S mennyire igaza van Alkonyinak, most 15 év távlatából is! Az igaz, hogy e sorok fogantatása óta eltelt másfél évtizedben birtokok tucatjai láttak neki a gazdálkodásnak, de ezzel együtt a borvidék ma is „szeretőkre vár”, érdeklődőkre, turistákra, akik fellendítik az életét, akik által támasztott kereslet megteremti a kínálatot nemcsak borban, de a gasztronómiában is. Egy olyan hihetetlen adottságú borvidéken, mint Tokaj nem fél tucat érdemleges étterem kellene, hogy működjön összesen, hanem településenként kettő-három.

Azon birtokok egyik legjobbika, melyek az utóbbi öt évben váltak ismertté, a Breitenbach pincészet, melynek résztulajdonosa és borásza, Kis János immár másodszor tartott kóstolót a Tulipán könyvesbolt és borozóban.

Tavaly sokakat meglepett a 2013-as esztendő remek, dűlőszelektált, zömmel száraz boraival. A csikókorukban kóstolt tételek, akkor jobbára ígéretek voltak, mára viszont beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, tartalmas, ásványos, izgalmas borokká értek, ízléses konzervatív címkével ékítve pompáztak a Tulipán borospultján.

A kóstoló első részében, melyek felvezették a már kereskedelemben levő 2013-as tételeket a 2014-es, szintén dűlőszelektált borokat kóstolhattuk előbb két hárslevelűt, egyet a Báthory dűlőből, egyet pedig a Lapisból, ezt követte a Lapis Furmint és a Tokaj dry. 

A 12 hektáron gazdálkodó pincészetet a maximális természetességre való törekvés, a borok fejlődésébe való be nem avatkozás, gondos szőlőmunka és kemény hozamkorlátozás jellemzi. Szóba került az évjárathatás és azon fogyasztói réteg, melynek tagjai elvárnák, hogy minden évjáratban egyforma minőséget tegyenek a palackba a borászok, hogy a bor is olyan legyen, mint a Coca Cola, mely térben és időben úgyszólván ugyanazt az ízvilágot nyújtja. A Breitenbach birtok nem ilyen borokat készít, mellőzi az uniformizáláshoz elengedhetetlen adalékanyagokat, s hordókezelése is felettébb elegáns, a fa „nem ül rá” a borra.

Mint Kis János elmondta, jók a magyar hordók, de a franciák egyes dolgokban, így hordókészítésben megelőznek minket. „Egyelőre” – hangzott a széksorok közül az egyik optimista, de ugyanakkor a borok világában igencsak járatos törzsvendég véleménye, mire Kis János mosolyogva helybenhagyta: „igen, egyelőre.”

A Nyerges, Szerelmi, Lapis dűlőkből származó 2013-as Furmintokat, valamit a Lapis 2013-as hárslevelűt egy narancsbor követte, mely a laikusok körében némi bizonytalanságot okoz, nem kevesen arra tippelnek, hogy a narancs gyümölcsnek van valami köze a narancsborhoz, horribile dictu talán abból is készül. Nem kizárt a környezet drasztikus és gyors felmelegedését tekintve, hogy Hegyalján a következő száz évben helyben termett narancsból is készítenek majd bort, de egyelőre nem ez a helyzet. A narancsbor hosszan ázik héjon, ott is erjed ki, sajátos karakterű és színvilágú borműfaj. A Tulipán közönségét e tétel is megnyerte, akárcsak a szakma elismerését.

Kis János kóstolójának zárómondata rímelt a bevezetőre: arra bíztatta a hallgatókat, hogy ha tehetik, látogassák meg Hegyalját s persze azon belül az ő borászatát is. Hiszen, ahogy Hamvas Béla írta, a gyümölcs a fáról a legjobb, a bor pedig ott, ahol megszületett, ahol elkészült, a pincében.

A kitűnő borok mellé tökmagolajos, friss sajtos és májpástétomos bagettkarikákat

valamit ízletes erdei gombás penne-t ehetett az érdeklődő közönség.

Aki nemcsak utólag szeret olvasni borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen 0257 282020 számú telefonon vagy a schmak@araditulipan.eu emailcímen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi nyitottak minden érdeklődő számára. A Breitenbach borok kóstolhatók és megvásárolhatók a Tulipánban, amíg a készlet tart.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.