Adott egy hely, ami egyértelműen
fölé magasodik egy kivétellel egy kisváros összes többi egységének, ugyanakkor
nem minden fogás üti a mércét, akadnak bántó hibák is. Nagy dilemma az
jóindulattal közeledő krónikásnak, hogy miként maradjon igazságos.
No de lássuk talán az elejét.
Öten ültünk be az étterembe, mely
a városkát átszelő élővízcsatorna partján hangulatos teraszt is működtet. A
beltér szeretnivaló, ízléses, nagyon megnyerő,
a kiszolgálás kifogástalan,
kedves, kommunikatív, a tálalás virtuóz, látványos, az ételek zöme rendben van.
A napi menü potom pénzért remek (zöldségleves, Dubarry sertésszelet,
macskaszem).
Az á la carte étlapról rendelt
drágább ételeknél viszont itt-ott megbicsaklik
a konyha teljesítménye. A bárány elég szárazra sült, mellette a gnocchi
nagyipari félkésztermék, mintha nem ugyanabban az étteremben készült volt, mint
a többi fogás, a sonkába tekert grissini mozzarella- és dinnyegolyókkal,
a
marinált hal salátaágyon (itt is akadt azért probléma, fogas az étlap
ígéretével ellentétben nem volt a tányéron, lazaccal helyettesítették azt is,
de ezt nem jelezték, bíztak abban, hogy nem vesszük észre),
a töltött szűz,
a
bárányburger,
s a túrógombóccal és gyümölcsmártással körített kacsamell. (Ez
sem volt tökéletes, kissé túlkészült, de sokkal jobban sikerült a csalódást
okozó báránynál.)
Azt sem hallgathatom el, hogy
ahol minőségi sonkát adnak, ne spóroljanak az olívaolajon. A külön kért olaj
bizony egyszerű pomace-minőség volt, miközben az alig drágábban kapható
nagyipari extra szűz sokkal jobb ízű, nem beszélve a szaküzletekben nagy
kiszerelésben hozzáférhető, vendéglőknek szánt, ellenőrzött forrásból származó,
megfizethető csúcsolajokról.
Lám, lám, ha minden problémát
megemlít az ember, eltolódik a hangsúly arról, ami a lényeg: hogy ez tényleg
egy átlag feletti, jónak mondható hely, mely kis odafigyeléssel nagyon jó is
lehetne.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése