Bár a világhálón nem leltem
hiteles közvélemény-kutatásra, meg merem kockáztatni, hogy Közép-Európa legnépszerűbb
étele a bécsi szelet. A bécsi, mely Andalúziából került Milánóba, majd onnan a
bécsi udvarba, s miként a talán legizgalmasabb magyar gasztro-blog, a „Bűvös Szakács”
is írja vonatkozó bejegyzésében, az aranyszínűre sütés a fényűző udvarokban
dívó aranyport hivatott helyettesíteni.
A bécsi szelet kötelező módon
borjúhúsból készül, de miként más ételekkel (lásd a kaviárnak nevezett festett
halikrát, a lazacként eladott festett tőkehalat, vargányának nevezett csiperkét
stb.) ezzel is történik mindmáig visszaélés. Mivel a hagyományos készítési mód
megengedi, sőt, mondhatni előírja a klopfolást, ezt a kegyetlen merényletet a
hús ellen, a vendéglők között szinte verseny alakult ki, hogy ki készíti a
nagyobb bécsi szeletet. Az ikonikus étel nevét felvevő, s a tányérról lelógó
húsról elhíresült étterem-házólat Budapesten hamar népszerűvé vált, jómagam
vagy féltucat egységben jártam, kezdve az Üllői útitól a Király utcain át a
Kolosy tériig. Annak dacára, hogy nem vagyok bécsi szelet rajongó és sokkal
szívesebben rántok gombát, velőt, halat, pacalt, palacsintát, karfiolt,
brokkolit, tököt vagy padlizsánt, mint húst, de amikor megláttam, hogy
Csíkszeredában is nyílt Bécsi szelet néven vendéglő, első éttermet célzó utam
oda vezetett.
A barátságos, teraszos helyen
kedves felszolgáló fogadott, hamar megkaptuk az igényes kiállítású étlapot.
Előny e helynek, hogy lehet reggelizni is, főleg tojásételeket, de van hideg tál
és bundáskenyér is, baráti áron. A délben és illetve vacsorára kínált ételek
árfekvése is kedvező, leveseket 10 lej alá pozicionálták, főételek körettel
együtt 20 és 30 lej között vannak. A fő profil persze a panírozott hús „simán”
vagy töltve (töltelékek: csirkemáj, füstölt tarja+paprikás szalámi+ sajt, sonka+szalonna+csemege
uborka vagy például lazac+füstölt sajt), de szerepel az étlapon brassói
aprópecsenye (ha már a Brassói úton működik a hely, tehetjük hozzá
kedélyeskedve, bár tudjuk, hogy a brassói aprópecsenyének pont annyira nincs
köze Brassóhoz, mint a székely gulyásnak a székelyekhez, a somlói galuskának
Somlóhoz vagy a dorozsmai molnár pontynak Kiskundorozsmához), vörösboros marhapörkölt
s különböző rátétekkel kínált vasalt csirkecomb is. Az étlapon akad sajátlagos
átértelmezés, a rösztiburgonyát (ami nem mirelit, maguk készítik helyben)
tejszínes gombával érthetetlen okból meleg salátának nevezik. No de nézzük inkább
a forma helyett a tartalmat.
Rendeltünk csirkemájjal töltött
sertésszeletet kirántva,
osztrák salátát, amiben volt külön tálalt krumpli-,
lilakáposzta- és fehérkáposztasaláta,
lazacos „Habsburg”-salátát
valamint
roston sült zöldséget.
Kértünk volna tiramisut is, de megtudtuk, hogy már nem
tartják e desszertet, mert nem volt igény rá. Ételeink rendben találtattak,
ízre, formára, adagra, hatalmas mennyiség volt mindkét saláta, csomagoltattunk
is, tisztesen el volt készítve bordázott vaslapon jó pörzsesre, de nem túlsütve
a zöldség (paprika, paradicsom, hagyma, padlizsán, tök), jó volt a töltött hús
is. Mindezt Igazi Csíki Sörrel öblítettük le, mivel sem osztrák, sem magyar
borok nem szerepelnek sajnos az itallapon. Fizettünk minderre borravalóval együtt
60 lejt.
Baráti áron jót ettünk a Bécsi
szelet vendéglőben, jó szívvel ajánljuk másoknak is.
Dorozsmai Endre
A szöveg az itthon.ma portál számára készült,
ott jelent meg augusztus folyamán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése