Bécsi szelet vendéglő (Csíkszereda, Brassói út 105.)

Bár a világhálón nem leltem hiteles közvélemény-kutatásra, meg merem kockáztatni, hogy Közép-Európa legnépszerűbb étele a bécsi szelet. A bécsi, mely Andalúziából került Milánóba, majd onnan a bécsi udvarba, s miként a talán legizgalmasabb magyar gasztro-blog, a „Bűvös Szakács” is írja vonatkozó bejegyzésében, az aranyszínűre sütés a fényűző udvarokban dívó aranyport hivatott helyettesíteni.

A bécsi szelet kötelező módon borjúhúsból készül, de miként más ételekkel (lásd a kaviárnak nevezett festett halikrát, a lazacként eladott festett tőkehalat, vargányának nevezett csiperkét stb.) ezzel is történik mindmáig visszaélés. Mivel a hagyományos készítési mód megengedi, sőt, mondhatni előírja a klopfolást, ezt a kegyetlen merényletet a hús ellen, a vendéglők között szinte verseny alakult ki, hogy ki készíti a nagyobb bécsi szeletet. Az ikonikus étel nevét felvevő, s a tányérról lelógó húsról elhíresült étterem-házólat Budapesten hamar népszerűvé vált, jómagam vagy féltucat egységben jártam, kezdve az Üllői útitól a Király utcain át a Kolosy tériig. Annak dacára, hogy nem vagyok bécsi szelet rajongó és sokkal szívesebben rántok gombát, velőt, halat, pacalt, palacsintát, karfiolt, brokkolit, tököt vagy padlizsánt, mint húst, de amikor megláttam, hogy Csíkszeredában is nyílt Bécsi szelet néven vendéglő, első éttermet célzó utam oda vezetett.

A barátságos, teraszos helyen kedves felszolgáló fogadott, hamar megkaptuk az igényes kiállítású étlapot. 

Előny e helynek, hogy lehet reggelizni is, főleg tojásételeket, de van hideg tál és bundáskenyér is, baráti áron. A délben és illetve vacsorára kínált ételek árfekvése is kedvező, leveseket 10 lej alá pozicionálták, főételek körettel együtt 20 és 30 lej között vannak. A fő profil persze a panírozott hús „simán” vagy töltve (töltelékek: csirkemáj, füstölt tarja+paprikás szalámi+ sajt, sonka+szalonna+csemege uborka vagy például lazac+füstölt sajt), de szerepel az étlapon brassói aprópecsenye (ha már a Brassói úton működik a hely, tehetjük hozzá kedélyeskedve, bár tudjuk, hogy a brassói aprópecsenyének pont annyira nincs köze Brassóhoz, mint a székely gulyásnak a székelyekhez, a somlói galuskának Somlóhoz vagy a dorozsmai molnár pontynak Kiskundorozsmához), vörösboros marhapörkölt s különböző rátétekkel kínált vasalt csirkecomb is. Az étlapon akad sajátlagos átértelmezés, a rösztiburgonyát (ami nem mirelit, maguk készítik helyben) tejszínes gombával érthetetlen okból meleg salátának nevezik. No de nézzük inkább a forma helyett a tartalmat.

Rendeltünk csirkemájjal töltött sertésszeletet kirántva, 

osztrák salátát, amiben volt külön tálalt krumpli-, lilakáposzta- és fehérkáposztasaláta, 

lazacos „Habsburg”-salátát 

valamint roston sült zöldséget.

 Kértünk volna tiramisut is, de megtudtuk, hogy már nem tartják e desszertet, mert nem volt igény rá. Ételeink rendben találtattak, ízre, formára, adagra, hatalmas mennyiség volt mindkét saláta, csomagoltattunk is, tisztesen el volt készítve bordázott vaslapon jó pörzsesre, de nem túlsütve a zöldség (paprika, paradicsom, hagyma, padlizsán, tök), jó volt a töltött hús is. Mindezt Igazi Csíki Sörrel öblítettük le, mivel sem osztrák, sem magyar borok nem szerepelnek sajnos az itallapon. Fizettünk minderre borravalóval együtt 60 lejt.

Baráti áron jót ettünk a Bécsi szelet vendéglőben, jó szívvel ajánljuk másoknak is.

Dorozsmai Endre

A szöveg az itthon.ma portál számára készült,

ott jelent meg augusztus folyamán.

Harcsafészek (Gyula, Béke sugárút 4.)

Ma már közhely, hogy a magyar ember, leszámítva egyes térségeket, például Baja és Szeged környékét, valamint bizonyos jeles napokat, jelesül a Karácsony táját, igen kevés halat eszik. És ismételgethetik ezt gasztronómiai újságírók vagy táplálkozástudományi szakemberek, attól még nem fog egyhamar megváltozni a magyarok étrendje. Vélhető, hogy egy-egy meggyőző hely megnyitása többet segíthet ebben az ügyben, mint tucatnyi interjú, közlemény, nyilatkozat.

A minőségorientált magyar gasztronómia szárnybontogatásának idején (lásd még ”gasztroforradalom, 2008”) debütáló budaőrsi Dokk, a vele együttműködésben üzemelő, s az anyaintézmény sikerének köszönhetően megnyitott Andrássy úti „The Big Fish” vagy a nem túl fantáziadús nevet viselő „Helló hal”, mely a Tisza tónak alighanem legjobb halsütődéje pozitív, bíztató kezdeményezések, mint ahogy Gyulán, ebben az ékszerdobozra emlékeztető, aranyos, élhető városkában üzemelő szerény „Harcsafészek” is.

Ne számítsunk gasztronómia csodákra: a halakat lisztbe forgatják és bő olajban sütik ki, viszont az alapanyag friss, az olaj nem avas, a kiszolgálás kedves, az árak pedig zavarba ejtően barátságosak. A frissen sült friss hal pedig finom, ez egy alapigazság, a szóismétlés pedig szándékos és indokolt. Kínálnak süllőt, afrikai harcsát, pontyot, kárászt és keszeget, továbbá kakukktojásként az édesvízi halak mellett az elmaradhatatlan merlúciuszt azaz hekket. Az árak tíz dekára vannak megadva és 330 (keszeg, kárász) valamint 460 forint (süllő) között mozognak.

Lehetne bölcsködni, hogy még jobb lenne, ha bort és sört is kínálnának, netán kézműveset mindkét kategóriában, vagy ha a haltepertőt, netán haltatárt is felvennék az étlapjukra, de ez méltánytalanság lenne. A Harcsafészek egy őszinte hely, mely nem akar többnek látszani, mint ami s nem mellesleg jó úgy, ahogy van. Gyulára látogatva, ha egy gyors falatra vágyunk, bízvást választhatjuk a város központjában fekvő, Béke sugárúti barátságos kis büfét. Jobban járunk, mint egy hamburgerrel.

Dorozsmai Endre   

A szöveg a Demokrata számára készült.

  

Matrjoska bisztró (Lőrinc pap tér 3.)

Az idei esztendő egyik legkellemesebb meglepetése a Matrjoskja orosz bisztró volt a Lőrinc pap téren. Jól megtervezett, barátságos dizájn, marasztaló hangulat, kedves kiszolgálás, elfogadható árak és jól eltalált ízek jellemzik a helyet. 

Továbbá magabiztos konyha, szép tálalás, minőségi, friss alapanyagok, s a kényelmi termékek mellőzése.

Az oroszok ikonikus italából, a vodkából három szinten is kínálnak kóstolót, alapfokon egyszerűbb tételeket, „középfokon” már megjelennek az izgalmasabb nedűk és van csúcsminőségű kóstoló is, persze magasabb áron. A vodkakóstolókhoz stílszerűen savanyú uborkát adnak.

Az étlap összefogott, jól megkomponált, tisztes, de nem eltúlzott választékot kínál. Az izgalmas előételek (pl. blini lazaccal és lazackaviárral), főételek (pl. pelmenyi csábító töltelékekkel, konfitált marhapofa kapros tökraguval) mellett tartanak tucatnyi hideg ízelítőt is, kis adagokat, megfizethető áron, tapas-zsánerben. Mi ezekből válogattunk. Megtudtuk, hogy maguk készítik a marinált heringet és a paradicsomos halat, nem is hagytuk ki, mindkettő remek volt ízre, állagra egyaránt. Izgalmas volt a sablonmentes, eredeti padlizsán-”kaviárjuk” is, végül a saját készítésű marinált erdei gomba sem okozott csalódást. 

Külön kiemelést érdemel a borlap, melyet a magyar élvonal nedűiből válogattak össze, több mint húsz tételt decire is kimérnek.

Kiemelkedően jó hely a Matrjoska bisztró, ajánljuk minden ínyencnek, de persze elsősorban az orosz konyha szerelmeseinek.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.