2015. június 9., kedd

Kocsmaturné Lakitelken


 
Lakitelek szimbolikus helyszín akkor is, ha egykori fénye időközben több okból is megkopott. 1987/88-ban azt hittük, itt fektették le az új Magyarország alapjait, akkor még nem lehetett tudni, hogy mások, másutt írják a később meg is valósult forgatókönyveket a magyar érdekek teljes figyelmen kívül hagyásával. Hogy a demokratizálódás örve alatt a Szovjetunió gyarmatából a globalizmus erőinek gyarmatává válunk.
Ami persze semmit le nem von az egykori lakitelkiek érdemeiből. S abból a jó érzésből sem, hogy közel húsz esztendő után ismét eljutottam e községbe, ahol 1996-ban feledhetetlen honfoglaláskori vacsorán vettem részt, amit csángó táncházzal fűszereztek a szervezők.
Vendéglátómat arra kértem, hogy vezessen körbe Lakitelek fontosabb kocsmáiban.
Első meglátogatott egység a Sarokház étterem volt a Tisza holtágának festői partján, a strand mellett. Sajnos nem volt időnk enni is, egy vegyes haltálat szívesen megkóstoltam volna, akkor is, ha a ponty és a harcsa mellett nem keszeg vagy süllő, hanem tájidegen tintahalkarikák szerepeltek. Borsodit tartanak csapon (korsó 350, pohár 250) s Fonték remek üde, reduktív borait kínálják kimérve. Különböző koncentrációjú fröccsöket ittunk a kisfröccstől a színészfröccsig. A beltér hangulatos, a lambéria, s általában a fa uralja az atmoszférát. 
Az enyhén szemerkélő eső dacára kint ültünk le, a terasz varázsa június elején felülmúlta beltér egyébként nem csekély vonzerejét.
Ezután a beszédes nevű Szeszmenhelyre vezetett az utunk, 
ahol szintén borsodit csapolnak és a Kunszállási Polyák pincészet élvezhető, korrekt Olaszrizlingjével kötöttünk ismeretséget.
A szemben levő Olympia következett s egy mátrai rosé fröccs Bárdon Benjámin Gróf Nagyrédei sorozatából.
A leghangulatosabbnak a vasútállomás melletti Víg baktert ítéltük, ahol lenne mit javítani a borválasztékon. 
Viszont század eleji vasúti kocsik atmoszférája annyira megejtő, hogy ide bizton visszatérünk, ha Lakitelekre vezet az utunk, legfeljebb iszunk Pincegyöngye feliratú Duna-Tiszaközinek mondott „Magyarország” eredetmegjelölésű (még ez sem biztos, nem csodálkoznék, ha olasz tömegbor lenne a palackban) elég silány bor helyett valami élvezhető töményet, például Unicumot.
A kocsmatúrát a Bacchusban zártuk, ahol a tulaj zavarba ejtően kedvező áru saját borát kóstolgattuk nagy megelégedésünkre. Ez a hely is visszatérés-esélyes.

Alig telt el pár nap a lakitelki kiruccanás óta, máris visszavágyunk.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.

2015. június 4., csütörtök

Fruska (Kopaszi gát)



A Fruska egészen különös, ellentmondásos élményünk volt. Végigsétáltunk egy szép kora-nyári vasárnapon a Kopaszi gáton,
szemügyre vettünk minden helyet, megállapítottuk, hogy az egyébként legjobb sajtóval bíró Fruska a legbizalomgerjesztőbb.
Mivel társaink még nem érkeztek meg, beültünk a Pelikán gátőr büfébe a kulináris gasztrokalandozó partneremmel és ettünk egy hamburgert. Ezek után a Fruskába immár négyen foglaltunk helyet s rendeltünk mindenfélét, hagymalevest, roston sült kecskesajtot salátaágyon, a gyermekeknek ajánlott puffasztott rizses sült csirkemellet krumplival, rosé kacsamellet káposztás cvekedlivel és sajtos brownie-t.

Egyik társunk érdeklődött, hogy mennyi idő, amíg kihozzák a levest, mondták 20 perc. Abban egyeztünk meg, hogy amint valami készen van, kihozzák. Ehhez képest, több mint fél óra várakozás után megkaptuk ételeinket egyszerre, de úgy, hogy ezek közül egyesek – a kacsa és a sült gomolya -  már langyosak voltak. Ez közel van a megbocsáthatatlan hibához.
A java még ezután jön. Mivel nem akartam újabb fél órát várni a számlára, bementem és megálltam a géppel bajlódó pincérünk mellett, aki rám se hederített. Várakoztam mellette egy ideig, mert ugye az ember alapból udvarias, s egyébként is gondoltam, ha befejezi, akkor csak szól hozzám egy szót. Nos, nem így történt, bement a pultba. Akkor egy másik pincérhez fordultam, aki nem tudott segíteni, hanem szólt az előzőnek, hogy ugyan foglalkozzon már velem. Ez a pofátlanság, a vendég totális semmibe vétele most is felháborít, ahogy pötyögöm ezeket a sorokat.
Az ételek sem voltak tökéletesek, de túlmutattak a mai átlagon. A kakukkfüves hagymaleves rendben volt,
a kecskesajt is,
ha nem nézzük a hőfokot, a kacsasült elég szimbolikus adag volt közel 3000 forintért, a cvekedlinél ettem meggyőzőbbet sok helyen,
a csirke jó volt, mellett átlagnál jobb mirelit karikaburgonya. Kis zöld is elfért volna mellette.
A brownie nem okozott különösebb izgalmat. (A tejszínhabba belekanalazott a kisebbik gyermek a fotó előtt, nyilván nem így került felszolgálásra.)
Azért sajnálom ezt az élményt, mert minden eddigi tapasztalatom s az ösztönöm is azt súgja, hogy ez az egyébként rendkívül hangulatos hely, ahol végre kellemes étkezéshez illő zene szól, ennél többet tud. Ezt erősíti a Fruska általános imázsa, étlapja és itallapja valamint az üzletvezetőnek tűnő udvarias figura metakommunikációja. Vélhető, hogy csak pechesek voltunk. Mindazonáltal nem biztos, hogy beülünk ide még valaha.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.

2015. június 1., hétfő

Pataki cukrászda (Érd, Balatoni út 61.)



Az érdi Pataki cukrászdára a Budai Gourmet-n figyeltem fel, Rigó Jancsi átiratuk – karakteres, intenzív ízű, jó állagú csoki-mousse szépen formázott, jó minőségű csokifélgömbben, korrekt alapzaton – meggyőző volt, méltó lezárása a fél napos ínyenckedésnek. El is határoztam, hogy első adandó alkalommal meglátogatom őket, annál is inkább, hogy az önmagában sokat elmond egy helyről, ha fontosnak tartja, hogy jelen legyen Magyarország legjelentősebb gasztro-rendezvényén.
A több mint negyven éve működő, immár a harmadik generáció által működtetett, számos rangos versenyt megnyert, jó néhány szakmai elismerést begyűjtő, hangulatos és népszerű cukrászdában igen komoly választék fogadott, nem volt könnyű dönteni. Annál is inkább, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a látványosságra s jól teszik: egy jól tálalt étel vagy desszert lelkileg már megnyerte a vendéget, elérte azt, hogy a jót s ne a hibát keressük benne.

Végül egy joghurtos brownie és egy „somlói revolúció” névre keresztelt sütemény mellett döntöttünk.

Mindkettő korrekt volt, élvezetes, bár nem érte el a Gourmet-n kóstolt desszert színvonalát. Igaz, árban sem.
A Pataki cukrászda egyszerre törekszik a minőség képviseletére, a közérthetőségre és arra, hogy az átlagos jövedelemmel bírók számára is elérhető áron kínálja portékáit. A kiszolgálás kedves, közvetlen, a beltér hangulatos.
Jó volt itt lenni, megyünk máskor is.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.