Bár nincs hír arról, hogy a
kézműves – precízebben kisüzemi – sörök készítői olyan mennyiséget mondhatnának
magukénak az eladásokból, hogy komolyan veszélyeztetnék a multik piacait, a
fejlődés mégis látványos, egyre újabb és újabb kocsmák, pubok épülnek erre a
témára, egyre több színvonalas étteremben lehet kézműves sört kapni, egyre több
kocsma szélesíti e nedűkkel a választékát.
Legfrissebb remek élményünk a
Legfelső Beeróság volt, mely 70 magyar kézműves sört kínál, s nem kevesebbet,
mint tízet tart csapon.
Nagy erénye a helynek a baráti
árszabás, a sörök alig kerülnek többe a szaküzleti árnál. Mivel a csapon levő
söröket már ismertem, Róth Zoltán Bakancslistájának 9.-es darabját
választottam, mely a Cascade komlóval készült. Nem meglepő módon hozta az
elvárt magas minőséget. Még aznap sikerült egyébként a 10.-es számút, az
érdekes módon újrafőzött Amarillo-t is
beszerezni, így most már megvan mind a tíz. Mármint az üres palack és az a
kellemes tudat, hogy jómagam ürítettem ki őket.
Társam White Hops sört ivott, ez
a Hopfanatic sörfőzdének immár klasszikusnak számító kellemes, komlós búzasöre,
mely szépen hozza az IPÁ-k florális-tropikális illat- és ízvilágát.
A helynek a hangulata egyedi,
élvezhető, kár, hogy a zene nincs jól megválasztva. Egy kellemes jazz vagy
blues sokkal inkább illene a sör-ínyenc hangulathoz, mint az a mai ehetetlen
fogyaszthatatlan tingli-tangli, amit hallgathattunk.
A kiszolgálás kedves, igyekvő, de
a kis hölgy a sörök megismerésének az elején tart egyelőre.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
A Legfelső Beeróságon :) 2015. április 2.-én jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése