Deep Purple a John’s Pub-ban (Nyíregyháza, Dózsa György út 7.)

A John’s pubban voltunk pár éve, alapvetően korrekt fősodratú ételeket kaptunk, gigantikus adagokat, elfogadható áron. Kár, hogy pangasiust adtak harcsa helyett, ez nagyon nem szép dolog, sőt, valójában a legfelháborítóbb éttermi csalások egyike. (Hasonló: bárány vagy borjú kiváltása sertéssel, szarvascomb marhából, vargánya csiperkéből, kaviár nyúlhalból vagy heringből.) De legyünk jóindulatúak, eltelt vagy 3-4 év, ki tudja, talán ma már nem teszik ezt. S mivel a legfrissebb élményem pozitív volt, szeretném ezt hinni.(Ízelítő az étlapból.)

Egy hosszú nap lecsengetéseként tértünk be ebbe a hangulatos, otthonos, autentikus pub-ba, meginni egy zárósört. (Ami nem jelentette azt, hogy szálláshelyünkön már nem ittunk, dehogynem, egy Balla Géza által jegyzett Mustos Fehér nevű ménesi fajtából készített hagyományos erjesztésű pezsgőnek még a végére jártunk, annál inkább, hogy egyikünknek épp születésnapja volt.)

Krusovicét és Radebergert csapolnak, stílszerűbb lett volna a Bombardier, a Hobgoblin vagy az Iron Maiden remek ale söre, de hát, ha ez van, ez van. Én az előbbire szavaztam, a társaság megoszlott, ketten-ketten választottunk egyféle sört, így megkóstolhattam a Radebergert is, s megállapíthattam, hogy a Krusovicét továbbra is jobban szeretem.A csapolástechnika irigylésre méltó, ilyen szép tartós habot ritkán láttam.

A felszolgáló srác kikapcsolta a rádiót nagy örömünkre s tett valami mai zenét. Megkértük, hogy ha van Deep Purple, Pink Floyd vagy Uriah Heep, vagy ehhez hasonló jó régi zene a hatvanas, hetvenes évek fordulójáról, akkor esetleg azt tegyen. (Mondhattam volna persze Colosseumot, Cactust, Chicken Shacket, vagy Beck, Bogart and Appice-t, de nem az volt a cél, hogy a minőségi zenében való jártasságunkat fitogtassuk, hanem, hogy hallgatható elérthető zenéhez jussunk.)  

Felszolgálónk egy kiváló Deep Purple Best of-ot indított el, az 1969 és 1973 között nótákból összeállítva, ami tovább marasztalt a tervezettnél, úgyhogy ültünk vagy negyven percet, míg végigment a Hush, a Fireball, a Child In Time, a Speed King, a Strange Kind of Woman s még vagy két dal. Egy pohár sör felett merengtünk azon, hogy milyen szép az élet s mekkora nagy banda volt valaha a Mély Bíborról elnevezett társulat.

Pangasius-szal nem volt kontaktusunk, így ezúttal teljes mértékben kedvünkre volt a John’s Pub.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.