Ha kontrasztoljuk a rendszerváltás
utáni magyarországi borkultúrát az erdélyivel, szembetűnő a különbség, holott a
történelmi, talajtani és klimatikus adottságok igencsak hasonlóak. Az
anyaországban a minőségi szegmenst a középbirtokok uralják, Erdélyben
leszámítva néhány, nyarat hozni képtelen fecskét, a parlag, az idegen tőke
valamint a nagybirtok uralkodik. Az anyaországban a gasztronómiában és a
kocsmakultúrában meghatározó a borok szerepe, míg olyan boros hagyományú városokban
is, mint Arad, Székelyhíd, Érmihályfalva, Nagyenyed vagy Temesvár a kocsmákban
nem vagy alig lehet kimért bort kapni, s a vendéglőkben is jellemzően palackot
lehet csak rendelni. Míg Magyarországon a kilencvenes évek óta egyre
szaporodnak a boros rendezvények és fesztiválok, Erdélyben, ami színvonalas
rendezvény van, az jellemzően import. (Érdemes összevetni a borászok számára
méregdrága, s szinte csak a nagy cégek által uralt temesvári Vinvestet, a VinCE
ügyes exportjaként felfogható szintén temesvári RoVinHooddal. Aki meglátogatta
mindkettőt, az tudja, hogy ég és fél a különbség az utóbbi javára,
koncepcióban, hangulatban, minőségben, szervezésben.) Magyarországon, miközben
a helyi tömegbor sajnos válságban van, a minőségi borok diadalmenete folytatódik,
újabb és újabb szereplők lépnek piacra, már a lerobbant tucatkocsmákban is
lehet tisztességes bort kapni (legutóbb az Egri Borozó nevű, nagyjából
negyedosztályúnak mondható szegedi kocsmában volt kellemes meglepetésem a
borválaszték bővülése, de a jelenség általános), a boros rendezvények is
egymást érik.
Az 1995 és 2005 közötti évtized a
szabad téri nagyrendezvényeké volt, melyek jó része megőrződött máig,
kiegészülve 2005 és 2015 közötti évtizedben egyre több zárt téri sétáló
kóstolóval. Ezek jellemzően egy kifizethető belépő mellett, mely 5000 és 10000
forint között mozog, korlátlan kóstolási lehetőséget nyújtanak az átlagember
számára megkóstolhatatlanul nagy számú 100-1000-féle borból. E rendezvények szervezőelve változó, kötődhetnek
egy-egy borvidékhez, mint amilyen a Tokaj Reneszánsz Egyesület kóstolója
2003-tól, vagy az egri, majd szekszárdi és somlói borok kóstolója, fajtához
illetőleg házasítás-típushoz, mint a Furmint Február, az „Olaszrizling
szerintünk”, a Bordó Blend, a Bikavérpárbaj, vagy kapcsolódhatnak egy-egy
sajtóorgánumhoz, mint a sajnos véget ért 7x7 a Borbaráthoz, illetve az évek óta
fénykorát élő VinCE az azonos nevű magazinhoz.
A VinCE, mely a térség
legnagyobb, legparádésabb, legtöbb nemzetközi szaktekintélyt felvonultató boros
rendezvénye, idén hatodik alkalommal kerül megrendezésre. Ismét a Corinthia Grand Hotel ad otthont az
élvről évre népszerűbb rendezvénynek,
mely joggal nevezi magát Közép-Európa
boriránytűjének: kihívója valójában nincs is a térségben.
Az idei program is rendkívül
gazdag, a nemzetközi borvilág jelesei, Master of Wine-ok, szakírók és
csúcsborászok sorjáznak benne, jómagam hadd említsek néhány magyar meghívottat.
Ismét előadást tart Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus, aki a Pannon
Bormíves Céh, a talán legjelentősebb magyar szakmai szervezet által tömörített
borászok csúcsborait mutatja be az idén, Márkus György, aki szakmai berkekben
már életében legendává vált, s arról híres, hogy a világ legizgalmasabb
borvidékének, Burgundiának beható ismerője, miközben bejárása van úgyszólván az
összes Champagne-i pezsgőházba. Az pedig nagy szó. Most hatalmas tudásából ad át
valamit az érdeklődőknek egy pezsgőkóstolóval kísért mesterkurzus keretében. Szintén
a pezsgőhöz kötődik egy másik rendkívül izgalmas mesterkurzus, mely „A világ
legszebb reggelije” címen fut. 10 hagyományos eljárással készült pezsgőt mutat
be három pezsgőmester, köztük a magyar Garamvári Vencel, a 2006-os Év borásza,
kíséretképpen pedig kaviárt és macaront kínálnak a szervezők.
A boros kiállítók idén is olyan
nagy számban érkeznek a világ minden tájáról, de elsősorban a legkülönbözőbb
magyar borvidékekről (ahogy nézem, a 22-ből tán csak Bükkalja nem képviselteti
magát), hogy ha az ember három napot rászán, akkor is kicsi a valószínűsége annak,
hogy végig tud kóstolni mindent tételt.
Márpedig érdemes lenne minden tételt
megkóstolni, hiszen itt minden bort előkóstolnak és ami nem üti a mércét az nem
is kerülhet ki a pultra. Erdélyből, Partiumból és Bánságból ott lesz ismét
Balla Géza, aki immáron 100 hektáros birtokán faggatja Aradhegyalja festői
dűlőit, valamint a Temesrékasi nagypincészet (Cramele Recas). Érdemes kiemelni
az 58-as standot, ahol az osztrák borászok legjobbjainak csapata kínálja
nedűit, név szerint Alois Goelles, Gernot Heinrich, Fred Loimer, Wili Sattler,
Schellmann, Fritz Wieninger. A borok mellett kóstolhatók pálinkák és más tömény
italok, ott lesz ismét Árpás László, az etyeki Sonkamester (így, nagy betűvel),
kiállít a Buddha Bár, Budapest egyik gasztronómiai ékessége.
A tavalyi beharangozó óta eltelt
időben egy sor izgalmas és színvonalas hely nyitott a Vince helyszínének
tőszomszédságában, egy, a VinCE idejére időzített fővárosi kiruccanást érdemes
egybekötni Budapest gasztronómiájával való ismerkedéssel is. Ezek közül talán indokolt
elsőként említeni a szakma által közösségi portálokon privát bejegyzésekben
igencsak sokat dicsért Fricskát, mely a hajdani Olimpiásoknak, Takács Lajos
mellett tanult szakácsoknak és felszolgálóként legendává emelkedett Csongrádi
Csabának az étterme egy pincehelységben, a Dob utca 56 alatt. Említésre méltó a
Király utca és a Liszt Ferenc tér sarkán működő a tavalyi év végén nyitott
Seasons, mely messze az átlag felett teljesít gasztronómiailag, megnyerő az
atmoszférája, igen komoly a konyhatechnológiai felszereltsége, udvarias a
kiszolgálás, a tulaj is ott legelteti vigyázó szemeit a legénységen. Gyalogszerrel
megközelíthető a Gozsdu udvar, mely megszámlálhatatlan színvonalas helynek ad
otthont, talán a két Spílert érdemes kiemelni közülük a Graziano Cattaneo
OGGI-ja mellett. (Cattaneo Fausto di Vora és Gianni Annoni mellett a
legrégebben Magyarországon dolgozó és egyenletes magas minőséget nyújtó olasz
séf és vendéglőtulajdonos. Ma is működő első étterme a Krizia, a Jókai tér
melletti kis utcában nemcsak meg tudott maradni, de minden hírverés nélkül
emelkedett a legjobbak közé.) A gasztronómiai tippek még hosszan sorolhatók,
hiszen a Corinthia hotel körül a gyalog bejárható 1-1,5 kilométeres sugarú
körbe több száz vendéglátóipari egység esik, melyek közül több tucat is jó
szívvel ajánlható. A világhálós kutakodást meg lehet kezdeni már itthon.
A programot elnézve leszögezhető,
hogy a VinCE a borínyencek számára idén is megér egy budapesti hétvégét,
lakjunk a Kárpát medence bármely szögletében.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.
A fotókat a tavalyi Vincén lőttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése