A tapas-műfajba ínyencként nem
nehéz beleszerelmesedni. Aprócska adagok, izgalmas mediterrán, elsősorban persze
spanyol ételek, elérhető áron. A műfaj első képviselője Budapesten a Pata Negra
volt a Kálvin téren, mára már szerencsére több tapas-bár is működik városszerte,
az egyik legizgalmasabb, nemrég nyitott hely a Padron nevű családi vállalkozás,
mely a Gault Millau Kalauzba is bekerült 9 ponttal.
A választék elég széles és izgalmas, a
minőségi késztermékek (jóféle olajbogyók, szárított marhasonka, iberico kolbász
stb.) és jól ismert klasszikusok (tortilla, sült apróhal, tőkehal, krokettek) mellett
kínálnak egy sor maguk készítette ínyenc falatkát a narancsos véreshurkagolyóktól
a rózsaborskéregben sült hátszínen keresztül a narancsos fügés mártásban
kecskesajttal szervírozott báránylapockáig.
Mivel aznap már több helyen is kóstolgattunk
ezt-azt, két fogásra szorítkoztunk. Szívesen kértünk volna cheviche-t
vadlazacból, de ennek elkészülési ideje nem fért bele a programunkba, ezért serrano
sonkával és chorizoval készült madridi pacalt (1190) rendeltünk,
valamint ropogós sertésfület
aiolival (690).
Mindkét étel remek volt, valódi íz-orgia. A kenyérért külön kell fizetni
kell (250), de megéri, a helyben sült kenyérre okkal büszkék: jó állagú és finom.
Tunkolni kötelező. A kiszolgálás megejtően kedves.
Cseh söröket kínálnak és kézműves
borokat, melyek között olyan különlegességek is találtatnak, mint a Bükki Gallay
pince, olyanok számára, akiknek a szerémségi Maurer Oszkár vagy a szekszárdi Posta
pince (melyek szintén szerepelnek az itallapon) már main streamnek számít.
Szeretnivaló, izgalmas hely a
Padron, alig várjuk, hogy visszatérhessünk.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Padron tapas-bárban 2015. február 14.én jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése