Euphoria biergarten (Arad, Tabajdi K. u.)

Nem túl gyakori eset, hogy Aradon egy frissen megnyitott hely egyből olyan népszerűvé váljon, hogy asztal kelljen foglalni, ha az ember meg akarja látogatni, sőt, állítólag egy időszakban, hogy több napra előre kellett foglalni, mert tele voltak eljegyzéssel, mint a Kistücsök szezonban. Márpedig az Euphoria biergarten mindezt elmondhatja magáról.

Mit is tud a hely, ami ennyire népszerűvé teszi?

A dizájn alapvetően vonzó akkor is, ha a rengeteg plazmakivetítő inkább idegesítő, mint vonzó, az állandóan futó sörreklámokkal. A beltér hatalmas, csarnokszerű, masszív mélysötét faasztalok mellett hasonlóan súlyos székeken üldögélhetünk, a dekoráció részét képezi két réz erjesztő-tartály és számtalan söröskorsó. A külső, pusztán italozásra szánt részlegben a hatalmas, látványos csillárokat sörösüvegekből rakták össze.

A sörválaszték meglehetősen szűk, kapható Ursus, Grolsch és Euphoria, ami állítólag importált német sör. A német sörök a szűk palackos választékban sem dominálnak, „Biergarten” önmeghatározás ilymódon legfeljebb PR-fogásnak tekinthető.

Az ételválaszték széles, sok vonzó, sör mellé illő ételt kínálnak, bár a tapas-műfajban rejlő lehetőségeket (apró falatkák, baráti áron) nem használják ki kellőképpen, inkább az éttermi fogásokra alapoznak.  Álljon itt két oldala az újságszerű, ügyesen szerkesztett étlapnak.

Az adagok többnyire komolyak, a tálalás vonzó, a konyha színvonala átlag feletti. Pörög is rendesen, a pincérek állandó mozgásban vannak s igen vonzó látványos tálakkal szaladgálnak.

De mindez sajnos nem volt elég ahhoz, hogy ételeink megfelelő hőmérsékleten érkezzenek. Főleg a pizza esetében bosszantó, ha langyosan kerül az asztalra, meg is állapítottuk, hogy ha hazarendeljük a pizzát, az is forróbb, pedig nagyobb a távolság az otthonunk és a pizzéria, mint a konyha és az asztalunk között. A pizza egyébként frissen nagyon jó lehetett.

A hamburgert sem kaptuk melegen, egyébként a korrektnek találtuk, a húspogácsa élvezetes volt, nem spóroltak a hússal s nem is sütötték túl.

A csirkeszárnyak nem voltak fűszeresek, viszont jól sikerültek. A Tenkes csárdában láttam korábban ezt az eljárásmódot, hogy lehúzták a húst a csontról, de nem teljesen, majd így panírozták és sütötték meg, a szárnyaknak a combszerű részét. Így jópofa nyél lett a csontból. A csípősséget ipari thai chili szósz volt hívatott szolgáltatni. A sült krumpli kézzel pucolt és vagdosott, korrekt, házias jellegű volt, nem mirelit.

Negyedik ételünk a salátaágyon felszolgált kukoricadarába mártott filézett pisztrángdarabokat integráló kompozíció is ütötte a mércét, bár a saláta dresszingjében eltúlozták az olajat. A hal friss volt és szaftos.

Elismerést érdemel az ételek mellé felszolgált olívaolaj, mely nem napraforgóból készült, mint Erdélyben jellemzően s nem is vacak cefreolaj volt, hanem korrekt minőségű karakteres extra szűz olívaolaj.

A dohányzás sajnos nincs kitiltva még az éttermi részlegből sem, s amilyen szerencsém volt, pont a szomszédságban ült egy láncdohányos nőszemély, aki csak az evés 8-10 percére hagyta abba a füstontást.

Összességében kijelenthető, hogy aradi viszonylatban jó hely nyílt, ahová déltájban, amikor kisebb a forgalom s így a füst, lehet, hogy még ellátogatunk.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.
Az Euphoria Biergartenben 2014. december 30.-án voltunk.