Édes gondolatok a Desszert Neked kapcsán (Budapest, Paulay Ede u 17.)

 

Nem vagyok édesszájú. Egy étkezés keretén belül legkönnyebben a desszertről mondok le, elég keveset foglalkoztam az édességek készítésével, gyakran elnagyolom borvacsorák alkalmával a témát olyan megoldásokkal, hogy „desszert helyett” tokaji aszú, netán sajttál vagy olyan desszertet adok, ami épp itthon van, mert valaki behozott hozzánk egy tál krémest vagy egyéb süteményt. Vagy a zárófogást kiváltom egy viszonylag könnyen elkészíthető pohárdesszerttel.

E hozzáállásom nem abból adódik, hogy ne szeretném a minőségi édességeket, inkább abból hogy nem akarom zsírral és cukorral is terhelni a szervezetem, a zsírról nagyon nehéz lenne lemondani, a cukorról könnyebb.
Másik ok, hogy nem tudnak lázba hozni a hagyományos desszertek. Sem a házi sütemények, sem a fősodratúvá vált éttermi desszertek, a somlói-gesztenypüré-palacsinta hármas, netán megtoldva varga bélessel, túrógombóccal, madártejjel.
Ugyanakkor azt is le kell szögezzem, hogy a csúcsminőségű desszerteknek nem szoktam ellenállni.
Hadd mondjak néhány példát: a Váci desszertszalonból, a Zazie-ból bármi, a Gerbeau-ból bármi (leszámítva a zserbót, mert annak még nem ettem olyan átköltését, ami kedvemre való lett volna, nem arról van szó, hogy ne kóstolnám meg, de izgalmat nem jelent) s egy sor éttermi élmény is idekívánkozik. Nem voltak sokan, a legjobbakra emlékszem. Csokoládészimfónia a Baldaszt’s Kitchenből, mákosnudli meggyfagylalttal a Brillből, madártej a Brillből illetve az Olimpiából, csokis-krémes-gyümölcsös kompozíció az Ikonból, Nicolas Delgado csokoládékalodába zárt keserűcsokis fehércsokis mousse-sza a Mixből vagy a Grafból, első osztályú sajttorta és csokitorta a No 1-ből, túrógombóc a Terminál-ból, Somlói XXI század az Onyxból. Nagyon kéne törjem a fejem, hogy még valami katartikus eszembe jusson.
A sor az előételek vagy főételek esetében sokkal hosszabb lenne.

E hosszú bevezető után nézzük e gondolatok apropóját, mely a címben is szerepel. Bízom benne, hogy szövegeimből átjön, hogy dicsérni szeretek inkább s nem bírálni. Mindig különleges öröm jár át, amikor leírhatom, hogy egy hely csúcsminőséget képvisel.

Sajnos ritkán adatik meg ez az öröm, a desszertek esetében különösen ritkán.

A Desszert Neked vonatkozásában viszont egyértelműen indokolt felsőfok a minősítésben. A kissé személytelen, de azért szerethető dizájnt leszámítva itt minden tökéletes. Kedves gondolat, hogy van gyermeksarok is. Ki fogjuk használni.

A desszertek esztétikai megkomponálása, az állagok és az ízek egyértelműen a magyar élvonalba emelik a helyet. Mint megtudtuk, a főcukrász, Korponay Péter, akit a „látványkonyhában” működés közben is figyelhettünk, együtt dolgozott a már említett Nicolas Delgadoval, a Costes korábbi séfjével. (Akinek főztjét volt alkalmunk megkóstolni a Mixben s nem sokkal távozása után a Grafban is, amikor még az új séf nem írta át a kínálatot.) Van is egy desszertjük Delgado néven. Mondom a kiszolgáló hölgynek, aki egy bűbáj, árad belőle a természetes kedvesség, hogy hadd találjam ki, keserűcsokoládé-mousse van a csokoládéburokban, közepén meg fehércsokoládé mousse. Persze nyertem, bár volt a tippben kis rizikó.

Ettünk maracujás desszertet,

 bazsalikomos citromos tejszíneset, 

egy tarte-szerűt 

s öcsém, aki eredetileg be sem akart menni, rendelt a kötelező körön túl még egy „Delgado-t”, mert

Neki ahhoz még nem volt szerencséje. Minden egyes falat csodás volt.

Pazar hely a Desszert Neked, hamar megállapítottuk a kis pultos hölggyel, hogy a Váci Desszertszalonon és a Gerbeaud-n kívül csak a Zazie veheti fel a versenyt vele. Nem tudom, meddig fogják tartani az 1000 forint alatti egységárat a sütemények terén, de egyelőre nem 1200 vagy 2000 forint egy ízre-állagra egyaránt katarzist hozó kompozíció, hanem 800 köré van belőve.

Két dolgot kívánhat az ember: az egyik, hogy minél több hasonló cukrászda jöjjön létre, a másik, hogy a Desszert Neked sikeres legyen és hosszú életű!

Érdemes benézni a honlapra, átad valamit a látvány is mindabból, amit fentebb írtam:

http://www.desszertneked.hu/

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.