Az Akácfa utcai Old Man’s Pub
névválasztása már akkor rokonszenves volt, amikor a Black and White pizzéria (vélhetően)
új működtetői ezt írták ki a hely bejárata fölé a kilencvenes évek közepén. A
műintézmény hajnalig nyitva volt, számos turnét itt fejeztünk be, konyhájuk is
volt éjfél után. Sőt, ha emlékezetem nem csal, féláron voltak az ételek
ezidőtájt. S ami a legfontosabb, kiváló zene szólt, jellemzően blues és jazz,
ami illett a névhez: a blues ugyebár a századfordulón jött létre, majd a
hatvanas években lett világszerte népszerű, a jazz valamivel hamarabb átlépte
az óceánt, de a kilencvenes években nem számított a divatmajmok műfajának,
inkább az ötvenesek és negyvenesek hallgatták. Ami szép volt a dologban az az,
hogy a húszas éveiket taposó kortársaim is szép számmal jártak az Old Man’s-be,
mely ilymódon népnevelő funkciót is betöltött. S arról még nem is szóltam, hogy
a legdizájnosabb pubok egyike volt ez.
Nem csoda, hogy amikor
Sepsiszentgyörgyön jártam vagy két éve s beleütköztünk az ottani Old Man’s-be,
rögvest lementünk egy sörre. Sajnos akkor már ettünk valahol, tán a Rézkakasban
vagy a Passage-ban, így nem futotta a kapacitásból komoly étkezésre, de azért
valami desszertet megettünk, ami ízlett és díjaztuk, hogy az étlapon volt
fekete kagyló. A zene messze nem illett a helyhez, nem volt rokonságban a
pestivel, bár lehet, hogy ott is más dívik már manapság. S persze füst volt,
mint ahogy Erdélyben szinte minden kocsmában füst van, úgy tűnik, hogy a
nemdohányzók védelmében hozott törvény inkább rontott a helyzeten, mint javított
volna. Most minden kocsmatulajdonos kiírja, hogy nála dohányoznak, a
nemdohányzók meg szívják az arrogáns cigarettázók füstjét.
A dizájn itt is megnyerő, vagány,
ha nem is annyira, mint a budapesti névrokoné, de nem biztos, hogy igazságos a
legszebb pubok egyikéhez hasonlítani az egységet, bár a névválasztás miatt kézenfekvő.
Két évre rá, a minap nem leltünk
tengeri herkentyűket az Old Mans’ étlapján, ami nem meglepő, vélhető, hogy a törzsközönség
nem igényelte a fekete kagylót s egyebeket. Ezúttal rendeltünk több ételt is,
Cézár salátát, hamburgert, és puliszkát. A zene továbbra se megnyerő, a füst naná,
hogy megüli a termet, de azért el lehet itt üldögélni. A sör friss, tartanak
többfélét is. Mi rendeltünk pilst is és búzát is.
A puliszka
finom volt, a hamburger
árához képest rendben találtatott (kicsi volt kevés pénzért). Külön ki kell
emeljem a helyben formázott, vastag húspogácsát. Mert ugye annyira adja magát,
hogy az ember megvegyen a kereskedelemből valami mirelit vackot és azt süsse
bele a zsemlébe. S amennyiben a 98% marhahústartalmú vékony, McDonald’s-szerű
pogácsát választják, nem is elégedetlenkedhetünk különösebben. (Hány helyen
adnak azonosíthatatlan ipari húspépet még Magyarországon is!) Nos, itt veszik
maguknak a fáradtságot, arra, hogy maguk készítsék el a hamburger lényegét.
A sült krumpli mirelit, de mióta
magas besorolású helyeken is volt szerencsém ehhez, már nem morgok annyira.
(Főleg, hogy ahol nem használnak mirelitet, ott sem Heston Blumenthal jól kikísérletezett
metodikájával dolgoznak, még a jó helyeken sem, hanem úgy sütik a krumplit,
mint otthon, netán forróbb olajban, amitől persze annak nem lesz tartása kívül
meg sokszor megég.) A 3 lejért felszámolt majonéz botrányos volt, a lehető legrosszabb
ipari vacak, emberi fogyasztásra talán alkalmas, de élvezeti értéke 0 alatt
van.
Jeleztem is a felszolgálónak távozáskor a problémát, jó esetben
lecserélik. Ha nincs kedvük arra, hogy maguk készítsék el a majonézt (nem nagy
dolog, egy átlagos háziasszony percek alatt kikeveri), akkor vegyenek például
Univer-t, az üti a mércét. Sajnos az említett majonéz képezte a Cézár saláta öntetének
az alapját, ami arra a fogásra is rányomta a bélyeget.
Jobbfajta volt s kellemes
meglepetést okozott viszont a ketchupként kihozott paradicsom mártás.
Összességében nem morgolódtunk
különösebben, ár érték arány szempontjából rendben van a hely, a hibák korrigálhatóak
s végső soron azt kaptuk, amit vártunk.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
Az Old Man's-ben 2014. december 21.-én jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése