Találó nevet választott a
Kazinczy utcai, távolkeleti ihletésű gyorsétkezde, mely a japán konyha ikonikus
levese előtt tiszteleg nemcsak cégtáblájával, hanem választékával is. A parányi
helyen nincs sok szék, ami van, annak nagy része is a falra néz, a szerencsések
a középen futó hosszú asztal mellé telepedhetnek. Így tettünk mi is második
látogatási kísérletünk alkalmával, először csak hosszabb várakozás árán
ülhettünk volna le, azt meg nem szeretjük. S szerencsére Budapest tágan
értelmezett belvárosában annyi izgalmas hely van, hogy csak az kényszerül várakozásra,
aki nem tartja az ujját a fővárosi gasztronómia pulzusán.
Rendeltünk egy alap-rament, ez
elvi kérdés, hamburgerben, ramenben, pizzában, pho-ban, elsőre mindig az alapjáratot
kell tesztelni, az kell, hogy jó legyen.
Márpedig a Ramenkában a névadó ételt
igen jól készítik, a lé karakteres, komplex és intenzív ízű, a betétek finomak,
jó állagúak. Kértünk még kim chit, ami sajnos elfogyott, ajánlották helyette a
chilis krumplisalátát. Némi hezitálás után elfogadtuk a javaslatot, s milyen
jól tettük. Amit kaptunk, az nem hasonlított semmire, amit a műfajban eddig
ettünk, izgalmas vibráló, roppanós, de nem nyers krumplicsíkok érkeztek, remek,
visszafogottan csípős ízesítéssel.
Kipróbáltuk a „japán derelyét”, a gyoza-t
is, amit párolás után kissé megpirítottak, ez is teljes megelégedésünkre
szolgált.
A kiszolgálás gyors és kedves, az
árak barátságosak, a dizájn jól megtervezett, letisztult, ugyanakkor megejtően
hangulatos. A Ramenka kiváló célpont a rament kipróbálni akaró gasztro-kalandozóknak
és a ramen-fanatikusoknak egyaránt.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Ramenka-ban 2014. december 6.-án jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése