To Chefs étterem (Nagyvárad, hajdani Nagyvásár tér, jelenlegi December 1. tér, 5. szám)

Midőn a Szent László napok alkalmával egy helybéli  jóbarátommal körbejártuk Nagyvárad fontosabb kocsmáit, meglepve tapasztaltam, hogy mennyivel fejlettebb a város kocsmakultúrája, mint a nagyjából azonos lélekszámú Aradé. A minap néhány vendéglőt néztünk meg, és ugyanarra a következtetésre jutottunk.

A séfekhez címzett éttermet korábbi kalauzom választotta ki. 

A hangulat kellemes, kár, hogy rádió szól, valami jól megválasztott zene alkalmasabb lett volna az ebéd kíséretéül szolgálni. Magyar étlap nincs, de a pincér magyar, kiválóan teszi a dolgát, udvarias, szolgálatkész. Eleve bizalomgerjesztő, amikor az asztalon levő kenyérféle nem hasonlít egyik nagyipari tucatárura sem, itt helyes kis zsemléket rejtett a kenyereskosár. Az olaj sem volt konfekciószintű napraforgó, mint a legtöbb helyen errefelé, hanem jobbacska, extra szűznek tűnő olívaolaj.

Egyikünk menüt rendelt (20 lej), melyben első fogása egy korrekt görög csirkeleves volt, 

ízre finom, a szilárd szubsztanciát, mely némi zöldségre, húsra és főtt rizsre szorítkozott, keveselltük benne, de azért összességében ütötte mércét, főleg a jól eltalált ízegyensúlyt értékeltük. Második fogásként pisztrángtekercs érkezett párolt zöldségekkel bélelve, mellette-rajta egy régi vágású mártás, ami kétségkívül lehetett volna izgalmasabb. 

A zárást egy élvezhető gyümölcsös kosárka jelentette. 

Társaságunk harmadik tagja, mivel a halat nem kedveli, inkább provanszi csirkemájat kért krumpli pürével (20 lej), amire elég sokat kellett várni (ezért egyébként elnézést kértek), viszont a máj és a paradicsomos zöldpaprikás mártás ragu finom volt, a zöldborsós burgonyapüré pedig kifogástalan, ízre-állagra egyaránt.

Az étkezés fénypontja az erdei gyümölcsös mártással felszolgált panna cotta (10 lej) volt, jómagam arra szorítkoztam, mert aznap gyors ütemben harmadjára ettem. 

Minderre ásványvízzel és egy pohár frissen préselt narancslével együtt fizettünk 4000 forintnak megfelelő lejt, ami ár érték dolgában önmagáért beszél. Nem csoda, hogy a hely igencsak forgalmas, annak dacára, hogy Nagyváradon is túlkínálat van vendéglőkben.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokratának készült , a blogra kissé kibővítve került fel.

A To Chefs étteremben 2014. november 7.-én voltunk.