Természethű borászkodás Egerben – Az Orsolya Pince kóstolója a Tulipánban

„Kit illet e pohár, / Mely kézről kézre jár? / A hős Egert, / Hevesnek fiait. / Te vagy Heves, kit felköszöntök itt. / Boldog vidék! egy holló szálla le, / S nem láttam: földed olyan fekete. / Te hogy derítsd a költő asztalát, / Hozzá borodnak fűszerét adád. / Mégis van egy panasz, mely szívre hat :/ Mért látom vérbe mártott tolladat? / Tollaidra - bár fehér vagy feketék – / Ellenség vére jobban illenék. / Ki a magyar, ha még / Heves sem az? / Mégis közöttük gyűlölség hadaz. / De mit beszélek? itt a bor, / Cseppjeiben hősök / vére forr/ Igyunk: javuljon a beteg! / Ki ép, az Isten tartsa meg!”- írta Vörösmarty Mihály a „Jó bor” című versében 1845 folyamán. Mert bizony április végétől július közepéig írta ezt a remek verset, melynek első szakaszát Egernek szentelte.

Nem véletlenül. Ha ki kellene választani azt a magyar borvidéket, mely a lehető legreprezentatívabban képes felmutatni a Kárpát medencei fajtabeli és talajtani sokszínűségét akkor Eger a legjobb választás. De miként Alkonyi László, a talán legjelentősebb ma élő borszakíró rámutatott több ízben is, egy borvidék arculatát nemcsak az éghajlat, a talajtani adottságok és telepített fajták határozzák meg, hanem a szőlőművelési kultúra, az emberi tényező is. Itt már viszont gondolatban elválunk a jeles szakírótól, aki a sokszínűséget csak és kizárólag a terroir esetében tartja erénynek, s ha tehetné, minden borvidéken egy-két fajtát hagyna csak, mint tette azt Merész Károly Burgundiában. A borstílusok tekintetében sem díjazza a sokféleséget, ellentétben e sorok írójával. Egerben azt tudom szeretni, hogy itt szinte minden együtt van a könnyed fehérektől a súlyos fehérekig, a vörös és rosé borok különböző stílusvilágaitól bizony még az aszúig is. Ugyanakkor  minden élvonalbeli borász külön világot teremtett. Lehet, hogy ez nem feltétlenül előnyös marketing szempontból, lehet, hogy ettől nem javulnak az eladási statisztikák, de hogy a felfedezésre szakosodott bor-ínyenceknek Eger épp sokszínűsége miatt igazi paradicsom, azt aligha tagadhatja bárki.

A nemrégiben Aradon is kóstolhattuk egy egri, azon belül ostorosi pincészet borait. Orsolyáék képviselik az imént idézett Alkonyi Lászlóhoz legközelebb álló filozófiát. A pincészet egy család tulajdonában van Tarnóczi Zoltán és Turtsek Orsolya vezeti, de az új generációnak is teret adnak a borászkodásban, egyelőre inkább csak a címketervezésben, de amint Facebook oldalukról is kiderül, gyermekeiket a szőlő és a bor szeretetére nevelik. A borokat Tarnóczi Zoltán 

mutatta be, aki az aradiak tiszteletére elhozott néhány olyan tételt is, melyek már évek óta nincsenek forgalomban, s melyeket ő maga is rég nem kóstolt. Megtudhattuk, hogy a puritán, természetes borkészítés hívei, filozófiájukba nem fér bele semmiféle adalékanyag, még a fajtaélesztő sem. Sokak számára új információ lehetett, hogy a borkészítéshez az EU-n belül több, mint 40 féle adalékanyagot lehet használni, a tanninportól a savtompítókon illetve savakon keresztül a természetes és mesterséges színezékig. Ezek közül egyetlen egyet, a ként kötelező feltűntetni a címkén.

Mi több, amint szóba került, a törvényi szabályozás szerint a fajtaborokba lehet 15%-nyi másféle bort is, mely bizony jócskán átírhatja a bor karakterét. Tarnóczy Zoltán a Kadarkával és bordeaux-i fajtákkal példálózott, de talán még eklatánsabb lehet a különbég, ha egy kis tanninú fajta, mint a Pinot vagy a Kadarka és ugyanannak a fajtának 15%-nyi Turánnal vagy Alibernet-vel vegyített változatát vetjük össze. Színben, ízanyagban olyan mértékben elviheti el a hozzáadott 10-15% bor az eredeti az íz- és illatképét, hogy rá nem lehet ismerni arra. Mint elhangzott, a jól használható ismeret a borászkodásban apáról fiúra száll s a magyar borkészítés fő problémája, hogy ez a tudás-átadás a kommunizmus évtizedei alatt megszakadt. Mindazonáltal örömteli, hogy létrejött egy meglehetősen komoly, többszáz termelőből álló réteg, mely egyrészt komolyan veszi a szakmát, másrészt több generációban gondolkodik. Tarnócziéék egyértelműen közéjük tartoznak, méghozzá a felső szegmenshez.

A borsort egy kiváló pezsgővel indult, ami egyrészt a pincészet, másrészt Szentesi József pezsgőmester (és amellett étteremtulajdonos, fajtakutató, kísérletező terroir-borász) keze munkáját dicséri. Tarnóczy Zoltán elmondta, hogy ez ismeretei szerint e pezsgő az egyetlen, mely fajtatiszta olaszrizlingből készült. Ezt követte a Hetedhét nevű fehér házasítás, az első boruk, mely nem látott fahordót, amit a borász utólag „nagy marhaságnak” nevezett, hogy szó szerint idézzem, úgyhogy vélhető, hogy ez egyben az utolsó ilyen jellegű bor. A továbbiakban kóstoltunk egy kitűnő Olaszrizlinget, mely a pincészet első biobora, majd a fajtát megízlelhettük a Görbesoros dűlőből is. Kevesen foglalkoznak fajtatiszta Leánykával, prémium kategóriában alighanem Orsolyáékon kívül Kaló Imrét és Vámos Attiláét tudnám csak hirtelen említeni. A többség beházasítja a Bikavér fehér párjába, az Egri Csillagba. Hadd szúrjam ide, hogy jómagam akkor kaptam fel a fejem először Orsolyáék nevére, amikor a Maligán vendéglőben, (amit tíz esztendővel ezelőtt Szentesi József alapított, amíg működött, Magyarország legjobb borvendéglője volt) megkóstoltam Leánykájukat, a 2002-es évjáratból. Tartalmas, száraz, de extrakt-édes, magas alkoholú bor volt, összességében kerek és megnyerő. A Hermány dűlős Leányka, amit Tarnóczy Zoltán elhozott Aradra, méltó utóda az említett tételnek. A vörös sort a Hetedhét házasítás nyitotta, amit egy dűlőszelektált Kadarka követett – ehhez ehettük az éttermeket megszégyenítő remek töltött káposztát (roppanó, nem ellágyult, de nem is nyers, kiváló káposzta, mely nem volt sem túl sós, sem túl savanyú, miközben karakterét is megőrizte, a töltelék is kiváló volt  ízre, állagra egyaránt)

 -  majd két évjáratban Pinot Noir, amire Gál Tibor a fajta, egri meghonosítója bizonyára büszke valahol odafenn az égben, a sort a Tehéntánc nevű házasítás zárt, amit két évjáratban is megismerhettünk.

A tartalmas este bizonyára emlékezetes marad minden részvevő számára, betekintést nyerhettünk a leghitelesebb természethű borászok egyikének munkájába és miközben megízlelhettünk egy reprezentatív válogatást a boraiból.

 Dorozsmai Endre

A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.