Magyar sikertörténet a Viharsarokban: a békéscsabai kolbászfesztivál

Megkérdi a hentesbolt ajtajában egereket itató kisgyermektől egy jóindulatú járókelő: „Miért sírsz kisfiam?” „Nem tudom, hogy mit mondott édesanyám, Gyula hozz egy negyed kiló csabait, vagy, hogy Csaba hozz egy negyed kiló gyulait.” –hangzik a válasz. „De hát hogy hívnak Téged kisfiam?” „Sanyika” - válaszol a gyerek s még nagyobb sírásba kezd. E vicc is rámutat arra, hogy a csabai kolbász a magyar népköltészetben is elnyerte a helyét jó ideje, népszerűsége már a viccek szintjén is tetten érhető.

Volt mire alapozzanak a békéscsabai kolbásztöltő fesztivál ötletgazdái, mikor 1997. áprilisában tervezgetni kezdték az első rendezvényt, aminek megnyitójára az év októberének 24. napján került sor. Az első fesztivál kolbászkészítő versenyének fődíját Fülöp Zoltán vezette helybéli csapat nyerte, míg a szárazkolbász kategóriában a szintén csabai Petényi György győzött, akinek receptje alapján a Csabahús elkezdte gyártani a Fesztiválkolbászt. Orbán Viktor Prisztavuk Mátyás és Békefi István csabai csapatában kapott helyet. Hiteles fideszes források szerint Orbán Viktor pár évvel később, már miniszterelnökként egy Kanadába tervezett utat is lemondott a békéscsabai kolbászfesztiválon való részvétel kedvéért.

A rendezvény évről évre terebélyesedett, egész addig, míg mára a térség talán legtöbb embert vonzó fesztiváljává vált, a négy nap alatt a szervezők információi szerint több mint százezer ember fordul itt meg. Aradi barátaimtól tudom, hogy Gyulán és Békéscsabán úgyszólván lehetetlen a rendezvény előtt egy héttel szállást foglalni, saját tapasztalat, hogy környékbeli falvak kocsmáiban a fesztivál kiemelt beszédtéma. Idén a kolbásztöltő versenyen több mint félezer csapat vetélkedett. Nem kevés sztárfellépőt is sikerült a mára nagyköltségvetésű mega-rendezvénnyé lett fesztivál szervezőinek megfizetni, idén fellépett többek között a Tankcsapda, a Csík zenekart és Fenyő Miklós.

Az idei fesztivál kiemelt vendégvárosa Gyergyószentmiklós volt, a város polgármestere is köszöntötte a vendégeket a megnyitón, jelen voltak a város kistermelői a standsoron, fellépett a fesztivál több színpadán is a gyergyószentmiklósi Hóvirág néptáncegyüttes valamint a város kórusa.

Impozáns volt a borfelhozatal, a rendezvény idei díszvendége az egri borvidék volt. Erdélyt a már Magyarországon is sztárborásznak számító Balla Géza borai képviselték. A borok mögött a borász jobbkeze s kereskedelmi igazgatója, a székelyudvarhelyi születésű Bálint Zoltán állt. 

Szombat este, mikor körbejártuk a borospultokat ott találtuk Pók Tamást, Eger egyik legfelkészültebb kézműves borászát, de kóstolhattunk Takler vagy Lajvér borokat Szekszárdról, köveskáliakat a Pálffy birtoktól, csobánciakat a Csobánci Bormanufaktúrától, badacsonyiakat a Gregorián pincétől. Ismét találkoztunk a kecskeméti Hírös napokon megismert Fáncsi hegyi pincészettel s még sorolhatnám.

A sör téma kissé el volt hanyagolva, a Sümegi kézműves sörfőzde és egy belga sörös stand képviselte a nagyiparon túli, minőségorientált sörök világát. A 6.5 fokos Paljas IPA íze most is itt van a nyelvemen. Ételfronton a megszokott áru megszokott fogások vitték a prímet, a lacipecsenyés standoknál tolongás volt, de a KolbICE pultjánál még csak nem is lézengtek. Pedig ott minőségi tölcsérszerű zsemlében kap az ember kézműves kolbászkákat jó feltétekkel. A Főzdefesztiválon bezzeg nehéz sorra jutni a KolbICE-nál, oda persze eleve az szokatlan ízekre és eredeti kulináris ötletekre vevő közönség megy elsősorban.

Jómagam másodízben látogattam el a fesztiválra, nem mintha ne mentem volna minden évben szívesen, de így alakult. Ami a saját tapasztalatokat illeti, az első probléma a parkolás, az ember, ha délután érkezik, örüljön, ha fél kilométerre a helyszíntől kap parkolóhelyet. A belépő 1000 forint, ami nem vész, de ezért nem kapunk semmit a többszöri belépésre jogosító karszalagon kívül, egy poharat vagy egy kóstolójegyet sem. Bár szó, ami szó, kóstolgatni lehet szinte minden kolbászos standnál, persze illendő vásárolni is. Megannyi kiváló kolbászkészítő termékei mellett ezerféle dolgot lehetett vásárolni a török pamut-zoknitól a kézműves szappanokon, Nagy Bandó-könyveken át a legjobb chilikig. 

A sárréti chilifarmnak a kézműves sörök fesztiválján megismert tulajdonosával, a Borbás Marcsi Gasztroangyal című értékközpontú műsorában is bemutatott Bogár Sándorral már régi ismerősökként üdvözöltük egymást. Egyetértettünk abban, hogy a több standdal is kitelepült Knyihár Mihálynak remek a kolbásza, vásároltunk is tőle kolbászon kívül abált szalonnát és tepertőkrémet. Még három termelőtől vettünk kolbászt, Paolo Andrástól, akinek, mint megtudtuk húsüzlete békéscsabai vásárcsarnokban, az újkígyósi Pallér Sándortól (a Kőrős Maros Nemzeti Parkkal egybeérő Szabadkígyós melletti 5000 lelket számláló település, nem messze Békéscsabától) valamint a kiemelkedő versenyeredményekkel büszkélkedő mezőberényi Balázs Mihály Tamástól.

A fesztivál előtt kis kitérővel a nemrég megnyitott orosházi Brill csárdában ettünk, mely gasztronómiai szempontból alighanem az ország legjobb csárdája ezidőtájt, vacsorázni pedig a Nádor étterembe mentem, mely Békéscsabán elsősorban a minőségi borfogyasztás, másodsorban a kísérletező konyhát kívánja népszerűsíteni. Mindkét helyet jó szívvel ajánlom a délalföldre tévedő kulináris kalandozóknak.

A békéscsabai kolbászfesztivál pedig külön népszerűsítés nélkül is kiemelt célpontja lesz a határmenti magyarságnak Aradról Kisjenőn, Szalontán át Nagyváradig.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.