Azt csiripelték a verebek már
vagy egy éve, hogy Gabnai Csaba, a Brill bisztró tulajdonosa az orosházi
éttermének, a Pipacs vendéglőnek a helyén egy vérbeli, igényes csárdát fog nyitni.
S lőn.
Két hete megnyitotta kapuit a
Brill csárda. Miután eme örömteli eseménynek hírét vettük, be is iktattuk a
programunkba a békéscsabai kolbászfesztivál alkalmából kis kerülővel a csárda
meglátogatását. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Orosháza jóval nagyobb település,
mint ahogy a partiumi tudatban él, közel 30.000 lakosa van. Jó lehetett a hely
hírverése, mert igen nagy volt a forgalom, többet is kellett várni a
szokásosnál, de megérte.)
No, ne vágjunk a dolgoknak
elejébe.
Az étlap rokon a Brill bisztró
étlapjával, érdekes lenne egy összehasonlító elemzés, annyi biztos, hogy vannak
markáns átfedések. A csárda jelleget az
adja, hogy itt az egyszerűbb ételek vannak túlsúlyban, a tálalás rusztikus, az
adagok pedig nagyobbak. Az étlap áttekinthető, de bőséges választékot kínál, nem
is volt egyszerű megállapodni abban, hogy mi legyen az, amit első ízben megkóstolunk.
Mert hogy eljövünk még az Aradtól nagyjából 60 kmre fekvő csárdába, az egyértelmű,
biztosra vehető.
A leveseket kihagytuk időspórlás
végett, no meg azért is, mert a fesztiválon is szándékoztunk enni egyet s mást,
nem szólva a vacsoráról. Egyébként szívesen megkóstoltuk volna bármelyiket a
három (gulyásleves, tyúkhúsleves és vargányás gomba leves) közül. Ugyanígy
voltunk a két előétellel. A parázson grillezett velőscsont nem szólt rosszul,
690 forintos ára meg különösen csábító volt, de maradtunk a főételeknél. Bár
mielőtt rátérnék erre a rovatra, érdemes a másik előételt megemlíteni, melyet a
Brill bisztróban alkalmam volt egy gyulai családi hétvége alkalmából a
tavasszal megkóstolni (a két város határa között nagyjából tíz kilométer van), életem
legjobb kenőmájasa volt, olyan állaggal és ízzel, amit csak álmodni lehet. Van,
amikor az ember megkóstol egy ételt és azt mondja, hogy a műfaj többet nem tud,
legfeljebb hasonlóan jót lehet csinálni. Nos, ez a kenőmájas ilyen volt.
Az étlapon 21 főétel szerepel, a
sertésdióból készült rántott szelettől a lilakáposztával és krumplipürével
körített kacsacombon át a házi majonézzel és házi hasábburgonyával kínált filézett
rántott filézett vadpontyig. S még sorolhatjuk a csábító fogásokat, példának
okáért, ha nem épp kolbászfesztiválra megyünk, akkor a grillkemencében sült
házi kolbászt mustárral, kovászos uborkával és karikaburgonyával (1790) jó eséllyel
kikértük volna, csábított még a libasült (2490) és birkapörkölt is (2680). Végül az árviszonyokat is figyelembe véve rendeltünk
borsostokányt szürkemarhából kukoricakásával (2290),
kemencében, egészben ropogósra
sült süldő csülköt velepárolt hagymával, zsírjában pirított héjas burgonyával
(2190),
valamint kemencében sült bőrös császárpecsenyét házilag kovászolt
káposztával és héjában sült burgonyával (1990).
Nagyon tetszett a tálalás és a
puritán, koncentrált ízek, amiket csak a jó alapanyag és a megfelelő konyhai
odafigyelés biztosíthat. Remek volt a ropogós bőrű, enyhén füstízű, omlós császár,
ami kiválóan harmonizált a remek házi káposztával, tanítani lehetne a ropogós
csülköt is. Finom volt a marhatokány is, ritkán kóstolni ilyen tömör mártást,
az első osztályú házikenyér maradékával a kimártogattuk a szaft jó részét.
Érdemes még a vajas, puha kukoricakásáról is megemlékezni.
Mindehhez bort ittunk, a Lajvér
pincétől fehéret és rosét kértem, mellé ásványvizet (szóda nem volt), mert a fröccsöt
nagyon szeretjük, jóbarátom pedig Weninger mestertől ivott két deci kékfrankos.
A sofőr meg házi szörpöt. A borokat egyébként a Bortársaság szállítja, a borárak
barátságosak, a szorzó valamivel kettes alatt van a szaküzleti árhoz képest.
Ami a sörfrontot illeti, csapolva Borsodit lehet kapni (500 ft a korsó), tovább
palackban Staroprament és Stella Artois-t.
A kiszolgálás kedves, udvarias, a
beltér hangulatos, a pácolt fa uralja az atmoszférát, hála a gerendázatnak, a fapadlónak
és az lambériának.
Meg merem kockázatni, hogy gasztronómiai szempontból a Brill
jelen pillanatban az ország legigényesebb csárdája.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült, rövidített változatát vélhetően leadom a Demokratának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése