„A végén csattan az ostor” – az Eszterbauer pincészet borkóstolója Aradon
A szekszárdi borvidék a vörösborszeretők új kedvencévé vált az elmúlt tíz esztendőben. A kilencvenes években mindenki Villányra esküdött, a kétezres években viszont egyre többen ismerték fel Szekszárd nagyszerűségét. Az is több ízben megfogalmazást nyert borrajongó körökben, hogy Szekszárd közelebb van az önálló stílushoz, a szekszárdiság megfogalmazásához, mint Villány.
A kilencvenes évek nagyjai, a szekszárdi hatok (Vesztergombi, Takler, Dúzsi, Vida, Heimann, és ide sorolták az élvonalból sajnos leszakadt Sárosdi pincét is) mögé felsorakozott egy erős második vonal, mely minőségközpontú boraival bármikor felveheti a versenyt azokkal, akik a kilencvenes években indultak el, visszaadva a szekszárdi bornak a többi borvidékhez hasonlóan megtépázott becsületét.
Ehhez a vonalhoz tartozik az Eszterbauer pince, melynek borait a minap Aradon is megkóstolhattuk. Nemzetközi versenyeken elnyert eredményeik ámulatba ejtőek, két csúcsboruk évről évre elhozza a világ legjelentősebb versenyeiről az arany vagy ezüstérmet. Eszterbauerék középbirtoknak számítanak, évente 160.000 palackot forgalmaznak.
Az első kóstolt tétel egy behízelgő, parfümös, jó savú gyöngyözőbor volt, amit Muscat Ottonelből készítettek, mely fajta mellett a borász le is tette a garast a Sárgamuskotály vagy más nevén Muscat Lunel-lel szemben. Azt is megtudhattuk, hogy a gyöngyöző és a habzó bor között a határvonal analitikailag a 3g széndioxid, 3 g alatt vannak a gyöngyöző borok, 3 g és 6 g között a habzóborok. A nyitóbort egy Chardonnay követte, mely „No fiam” névre hallgat. Megtudhattuk, hogy Ipacs Géza sztárgrafikussal beszélték meg a címkék imázsát és filozófiáját. A pince jelmondata, „Őseim szelleme a palackban” illik a borász konzervatív világnézetéhez és hitelességet sugároz. A címkéken Eszterbauer János ősei láthatóak, a mindennapi élet örömeit élvezve, borozgatás, vagy éppen szüret közben. A „No fiam”, a borász azonos foglalkozású nagyapjának volt a szavajárása, akinek az alakja vissza-vissza tér a szeretnivaló címkéken.
A két könnyed fehérbort egy rosé valamint egy siller követte, ezutóbbiról, mely Fuchsli névre hallgat, megtudhattuk, hogy egy kis borász közösség marketingötletére épül, amit egy konszenzuális, nagyon szigorú szabályozás alapoz meg. E közösség tagjai egyszerre tisztelegnek a szekszárdi borászkodásnak nagy lökést adó sváb ősök és a magyar siller kategória előtt, amikor svábosan a rőt színű rókáról, a „Fuchslinak” nevezik a sillerüket. Csak az hozhat forgalom Fuchsli néven sillert, akinek bora vakteszten elnyerte a Fuchlist készítő borászok három negyedének támogatását.
A vörösborok sorát két Kadarka nyitotta meg, a „Sógor” és a „Nagyapám” kadarka, ezutóbbi az Egyesült Államok egyik elit szaküzletében is kapható, nem kevesebb, mint 47 dollár az ára. Eszterbauer János kiemelte a Kadarka fajta fontosságát, nemcsak Szekszárd, de az egész magyar borászkodás vonatkozásában. Ősi magyar fajtától van szó, mely évszázadokon át az első számú fajtája volt a magyar borászatnak. A Kadarkát nem szabad a nagy bordeaux-i világfajtákhoz mérni s az is hiba, ha úgy bánunk vele, mint azokkal, radikálisan hozamkorlátozzuk, hosszan erjesztjük héjon, barrique-oljuk. A Kadarka kiváló gasztro-bor, nem nagy testet, brutális tanninokat várunk el tőle, hanem eleganciát, játékosságot, fűszerességet. Ennek megfelelően Eszterbauerék nem is teszik hordóba a kadarkát.
A szekszárdi borvidék a vörösborszeretők új kedvencévé vált az elmúlt tíz esztendőben. A kilencvenes években mindenki Villányra esküdött, a kétezres években viszont egyre többen ismerték fel Szekszárd nagyszerűségét. Az is több ízben megfogalmazást nyert borrajongó körökben, hogy Szekszárd közelebb van az önálló stílushoz, a szekszárdiság megfogalmazásához, mint Villány.
A kilencvenes évek nagyjai, a szekszárdi hatok (Vesztergombi, Takler, Dúzsi, Vida, Heimann, és ide sorolták az élvonalból sajnos leszakadt Sárosdi pincét is) mögé felsorakozott egy erős második vonal, mely minőségközpontú boraival bármikor felveheti a versenyt azokkal, akik a kilencvenes években indultak el, visszaadva a szekszárdi bornak a többi borvidékhez hasonlóan megtépázott becsületét.
Az első kóstolt tétel egy behízelgő, parfümös, jó savú gyöngyözőbor volt, amit Muscat Ottonelből készítettek, mely fajta mellett a borász le is tette a garast a Sárgamuskotály vagy más nevén Muscat Lunel-lel szemben. Azt is megtudhattuk, hogy a gyöngyöző és a habzó bor között a határvonal analitikailag a 3g széndioxid, 3 g alatt vannak a gyöngyöző borok, 3 g és 6 g között a habzóborok. A nyitóbort egy Chardonnay követte, mely „No fiam” névre hallgat. Megtudhattuk, hogy Ipacs Géza sztárgrafikussal beszélték meg a címkék imázsát és filozófiáját. A pince jelmondata, „Őseim szelleme a palackban” illik a borász konzervatív világnézetéhez és hitelességet sugároz. A címkéken Eszterbauer János ősei láthatóak, a mindennapi élet örömeit élvezve, borozgatás, vagy éppen szüret közben. A „No fiam”, a borász azonos foglalkozású nagyapjának volt a szavajárása, akinek az alakja vissza-vissza tér a szeretnivaló címkéken.
A vörösborok sorát két Kadarka nyitotta meg, a „Sógor” és a „Nagyapám” kadarka, ezutóbbi az Egyesült Államok egyik elit szaküzletében is kapható, nem kevesebb, mint 47 dollár az ára. Eszterbauer János kiemelte a Kadarka fajta fontosságát, nemcsak Szekszárd, de az egész magyar borászkodás vonatkozásában. Ősi magyar fajtától van szó, mely évszázadokon át az első számú fajtája volt a magyar borászatnak. A Kadarkát nem szabad a nagy bordeaux-i világfajtákhoz mérni s az is hiba, ha úgy bánunk vele, mint azokkal, radikálisan hozamkorlátozzuk, hosszan erjesztjük héjon, barrique-oljuk. A Kadarka kiváló gasztro-bor, nem nagy testet, brutális tanninokat várunk el tőle, hanem eleganciát, játékosságot, fűszerességet. Ennek megfelelően Eszterbauerék nem is teszik hordóba a kadarkát.
A pincészet Kékfrankosát „Tanyamacska” néven ismerhettük meg, a borász a Kadarka mellett e fajtáról szólt a legnagyobb szeretettel. (Tanyamacskának nevezték azokat a munkásokat, akik a szükségesnél több időt töltöttek a pince körül.)
A bikavér kapcsán felmerült az örökös kérdés, hogy egri vagy szekszárdi-e a bikavér, tény, hogy a borhoz a bikavér kifejezést Szekszárdon asszociálták először, de az is, hogy tudatosan bikavért Gröber Jenő készített először Egerben. A kommunizmus évtizedei alatt a Szekszárdtól megvonták a „bikavér” névhasznált jogát, az egri bikavért pedig egyszerre reklámozták, lesilányították és nagy tömegben terítették. Sikerült ilymódon egy márkanevet teremteni, melynek azonban a presztízse nem volt túl magas. Egerben a megteremtett igénynek megfelelően vannak nagyon gyenge és nagy jó bikavérek. Szekszárdon nem érdek silány bikavért készíteni, itt csak azok foglalkoznak e bortípussal, akik komolyan veszik a minőség-centrikus borászkodást. Eszterbauerék bikavére a „Tüke” nevet viseli, ami törzsököst jelent.
A bikavér kapcsán felmerült az örökös kérdés, hogy egri vagy szekszárdi-e a bikavér, tény, hogy a borhoz a bikavér kifejezést Szekszárdon asszociálták először, de az is, hogy tudatosan bikavért Gröber Jenő készített először Egerben. A kommunizmus évtizedei alatt a Szekszárdtól megvonták a „bikavér” névhasznált jogát, az egri bikavért pedig egyszerre reklámozták, lesilányították és nagy tömegben terítették. Sikerült ilymódon egy márkanevet teremteni, melynek azonban a presztízse nem volt túl magas. Egerben a megteremtett igénynek megfelelően vannak nagyon gyenge és nagy jó bikavérek. Szekszárdon nem érdek silány bikavért készíteni, itt csak azok foglalkoznak e bortípussal, akik komolyan veszik a minőség-centrikus borászkodást. Eszterbauerék bikavére a „Tüke” nevet viseli, ami törzsököst jelent.
A sort két csúcsbor zárta, melyek idén is megkapták a maguk „plecsnijeit” a legrangosabb világversenyeken. Ismét visszaigazolást nyert az, amit sokan számon tartunk, tételesen, hogy a Mesterünk névre hallgató házasítás, valamint a „Tivald” fedőnevű Cabernet Sauvignon, bár az 5000 forintos árkategóriába tartozik, bátran versenybe küldhető a tíz-húszezer forintos magyar borcsodákkal. Egyedül vagy párban méltó megkoronázását jelenthetik családi ünnepeknek mint ahogy méltó megkoronázását jelentették e kóstolónak is.
Elvégre akkor jó egy kóstolósor, ha a végén csattan az ostor.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése