Ezüstponty vendéglő (Németvölgyi út 96.)

Van a fővárosnak tán kéttucatnyi étterme, mely az elmúlt két-három évtizedben nem változott semmit, közülük nem egy még régebbi hangulatot és szolgáltatási szintet őriz. Lehet erről elítélő véleménye a mindig újat hajszoló kulináris kalandorok egy részének, de tény az, hogy egyik oldalról létező igényt szolgálnak ki, másrészt pedig amennyiben tisztességesen működnek, jó alapanyagokkal, akkor értékőrző funkciójuk is van.

Ha emlékezetem nem csal, az Ezüstponty vendéglőt, mely egyike e helyeknek, közel két évtizede iktattam be a célpontok közé a „Foglaljon helyet” című kiadvány alapján, ahhoz, hogy a minap végre sikerüljön eljutni oda. A igazi hegyvidéki hangulatot árasztó kellemes terasz fogad, belépve patinás, barátságos beltér, a falakon sok berámázott festmény, a mennyezet gerendás,  talpunk alatt hajópadló. A kiszolgálás udvarias, de mosolytalan. Pincérünk kérés nélkül meggyújtja az asztalon gyertyát, amit értékelünk. A tán túlságosan is hosszú étlapról a haltepertő, a belsőséggel felszolgált pontyhalászlé és a velőscsont tűnt a legvonzóbbnak.

A halászlé  (1950)

leve jó állagú volt és kifejező ízű, kitűnőek voltak a frissen belefőzött szálkátlanított pontydarabok, kár, hogy az ikra kissé szétfőtt és a haltejjel meg spóroltak. A haltepertőt finomnak találtuk, viszont az árához képest (1850ft) mellbeverően kis adagot adtak,

a velőscsonttal (950) gond nem volt.

Hacsak az nem, hogy akkor kérdezték meg, hogy kérünk-e pirítóst, amikor már a gőzölgő étel az asztalon volt. Szerencsére a csont jó őrizte a velő melegét, mi meg nem nyúltunk hozzá, míg meg nem érkezett a pirított kenyér, amihez külön kérés hoztak fokhagymagerezdeket.

A borokat az „In Vino Veritas” szaküzlet szállítja, így a minőséggel gond nem lehet, az árszabás merész, nem egy bort a polci ár háromszorosáért kínálnak, így inkább a ház borából kértünk egy-egy decit, amit a Salánki pincészet biztosít. Mellé szódát rendeltünk, ami békebeli vastagfalú üvegben érkezett.

Mi a hibák dacára megkaptuk, amiért érkeztünk. Retró-fíling, boldogság, elégedettség.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.