Tenkes Csárda (Csarnóta, Kültelek)

A Tenkes a kedvenc csárdám. Mi tagadás, ennek nemcsak az az oka, hogy gasztronómiai szempontból jobban teljesít a csárdák zöménél, s hogy a borlapja kiemelkedő, hanem az is, hogy az atmoszférája megejtő, csodálatos, impozáns, pazar. Rusztikus, hangulatos, jó ízléssel megkomponált a gerendás mennyezettől a falak dekorációjáig. Ami sok mindent magában foglal a paprikafüzérektől a Himnuszon, magyar címert ábrázoló korondi kerámián, házi befőttes-savanyúságos polcon, szénaforgató favillán át a fokhagymafüzérekig, a valódi sütőrostig. Télen a kandallóban ropog a tűz. Külön értékeltük, hogy szép csendesen autentikus magyar népzene szólt, ami sajnos nem jellemző a csárdákban, pedig mi más illene e helyekre?

Mindemellett a kommunizmust is bőven megélt ember szívesen emlékszik Zenthe Ferencnek „A Tenkes kapitánya” c. filmben nyújtott alakítására, mely alkotást részben itt forgatták. Jó a csárda pozicionáltsága is, a Pécset Harkánnyal összekötő út mentén. Márpedig mi, ha Villányba megyünk, többnyire egy harkányi jóbarátunk panziójában szállunk meg, s így a csárda pont útba esik.

Az ételválaszték bőséges, tán túlságosan is, de tény, ami tény, végigettünk több, mint egy tucat ételt e helyen s nem találkoztunk állott vagy hűtő-ízű fogással. A konyha megmarad az elmúlt évszázadban kialakult és ma már hagyományosnak tekintett kulináris mintázaton belül, de szépen hozza eme irányzat bevált fogásait. 

Akad az étlapon néhány különlegesség is, mint például busa a vegyes haltálon, amit a Kistücsök vendéglő étlapját leszámítva tán sehol nem láttam. (Egyébként remek haltepertőt is lehet készíteni belőle, a Kistücsökben házilag füstölve adták, a Tenkesben párizsi bundában.) De sütnek házilag kukoricás kenyeret is, továbbá lepényt, amit akár köretnek, akár borkorcsolyának fogyaszthatunk.

A borlap impozáns, közel száz tételt integrál, elsősorban Villányból. 

Érhetetlen, hogy csak negyed literre, azaz harmad palackra mérik ki a borokat, holott az eleve nyitott palackokból kimérni egy decit csak jóindulat kérdése lenne. A kiszolgálás egyébként kedves, kommunikatív. Tegyem hozzá, hogy ez a borkimérős rendszer akár meg is változhatott, utoljára tán két éve voltunk arrafelé, az utóbbi években boros túráink inkább fehérboros borvidékekre, leginkább Tokajba visznek, illetve amikor legutóbbi két alkalommal Villányban jártunk, már le volt foglalva a vacsora helyszíne.

A honlapon sajnos sem étlap, sem itallap nem olvasható.

Ettől függetlenül nagyon szerettük a Tenkes csárdát, szívesen visszamennénk, akár holnap.

A szöveg a blog számára készült.