Az
utóbbi hónapokban ínyenc körökben, az interneten és a hétköznapokban a Csalogány
26 után újabb bűvös tipp jár körbe: „Klassz”. Amit olvasni lehet róla, azt
nagyjából úgy foglalhatjuk össze, hogy kedvesek, nem formálisak (nincs is
telefonjuk, helyet nem lehet foglalni), nagyon jól főznek és visszafogottak az
árszabásban. A Vörös és fehér helyén nyitottak, egyelőre még cégtáblájuk sincs.
Mindez
messzemenően indokolttá tette, hogy arrafelé vegyük utunkat egy könnyű kis ebéd
elköltése céljából. A beltér egyikünket sem nyerte meg, a cirádás festés és az
egyébként ötletes boroskartonos építkezés helyett szívesebben láttuk volna a
Vörös és Fehér megszokott pácolt fás eleganciáját.
Viszont kellemes, fogyasztható háttérzene fogadott, a kiszolgálás pedig egyszerűen kifogástalan volt, a bájos, kedves szőke hölggyel a borok tekintetében is nagyon jól szót értettünk. Márpedig volt miből válogatni, az étterem, akárcsak elődje, szép számú tételt tart megbontva és mér ki decire.
Rendeltünk
sertésszűzet snidlinges rókagombával és héjában főtt újkrumplival valamint
körtepürén felszolgált libamájat. A várakozási idő az átlagosnál hosszabbra nyúlt,
de addig kétféle minőségi kenyeret kenegethettünk ugyancsak minőségi vajjal. Ez
sem utolsó szórakozás. A sertésszűz rendben volt, különösebb izgalmat nem
jelentett, viszont a libamáj, az maga volt a tökély. Anyagi szempontból sem
éreztük kizsigerelve magunkat, a konyha színvonalához képest elviselhetőek az árak.
Nomen
est omen: szerettük a Klasszt, mely tényleg klassz volt a maga apró gyengéivel
együtt. Jó szívvel ajánljuk másoknak is.
A
szöveg a Demokratának készült 2007. júliusában egy akkortájt megejtett látogatás
alapján.
2010-ben voltam még egy ízben a Klassz-ban, akkor is hasonló tapasztalataim
voltak. A fotók akkorról valók. A hely hozta a 10-11 pontot, amennyit az
Alexandra kalauztól, majd a Gault Millau kalauztól kapott.
Úgy
tűnik, márkajelzésük maradt, hogy asztalt foglalni nem lehet, csak és kizárólag
a betérő vendégekre számítanak. A honlap közli az aktuális étlapot, ahogy
nézem, az alapfelfogás a régi. Bisztróételek frissen. Megemlítést érdemel a kiemelkedő borlap, ami nem véletlen, úgy hírlik, a Bortársaságnak tulajdonosi szinten is köze van a helyhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése