Fausto ristorante, osteria (Budapest, Dohány u. 5.)

Százas listámon a legrégebbi emlékeim: Gundel (1998), Kriza (1999), Fausto (1999). Kérdés, hogy ennyi idő távlatából el lehet-e helyezni egy élményt a frissebbek között. Nos, arra törekedtem, hogy tárgyszerűen elhelyezzem őket, azzal a megjegyzéssel, hogy a hely azóta minden bizonnyal sokat változott, sokat fejlődött. Érdemes abba is belegondolni, hogy nem teljesen igazságtalan a helyzet, mivel egyik oldalról ugyan egy régi emlék a besorolás alapja, a másik oldalról viszont akkor korántsem volt még annyi értékelhető, ínyenc szempontból egyáltalában szóba jövő vendéglő, így egyfajta imprinting effektus is érvényesül, mai ezeket a helyeket részesíti előnyben.

Tény az, hogy mindmáig meghatározó jó élményem volt mind a három, így a Fausto is. Mondjuk kissé mellbevert a számla összege, annak dacára, hogy nem nekem kellett kiegyenlítenem. 28.000 forint 3-3 ételre egy üveg borral s némi ásványvízzel (lehet, hogy ittunk még valami prosecco-t aperitifnek) ma sem kevés pénz, akkor egy vagyon volt.

Ketten voltunk, kóstolgattuk rendesen egymás ételeit, társam libamájat evett előételként, szarvasérméket főételnek, jómagam vegyes mediterrán előételt ettem, majd kacsamellet, végül mindketten vegyes desszerttel zártunk. Ételeink egytől-egyig kiválóak voltak, jó alapanyagból, fantáziadúsan, magas konyhai szakismerettel elkészített fogások. Jegyzeteim szerint Mayer Márton Kopár Cuvée-jét ittuk, ami érdekes, mert megesküdtem volna, hogy a Vylyan pince Montenouvo cuvée-jét ittuk. Meglehet, hogy azt a Krizia-ban rendeltük, az is ekkortájt volt.

A kiszolgálásra panasz nem lehetett, a freskót mintázó falfestéssel nem tudtam megbékülni, de azt leszámítva a beltér is megnyerő volt. Időközben a Fausto elköltözött, ha jól tudom, oda, ahol most Rudits Károly próbálkozik újra a Lou Louval. A Dohány utcában Osteria működött valamivel kedvezőbb árakon. Jelenleg a mindkettőt a Dohány utcában találjuk meg. Sok országban sok jó éttermet megjárt barátaim szerint nagyon jó konyhájuk, de még nekik is, (akik egyébként rendszeresen esznek a Borkonyhában, az Aszúban meg a Terminálban) túl drága.

A Fausto ma a nyolc 14 Gault Millau pontos éttermünk egyike (felette van három 17 pontos, három 16 pontos és három 15 pontos). Ez igen szép helyezés.

Megérdemelne a Fausto még egy látogatást, de amíg meg nem hív valaki újra, aligha fogok odamenni. Nálam árban nagyon kemény pszichológiai határok működnek. Hosszú ideig 5000 forint volt az, amit egy étkezésre hajlandó voltam kifizetni, ez mostanra 10.000-re emelkedett. Ahol ebbe nem lehet beférni, azt kihagyom, főleg ha már jártam ott. Előfordultak kivételek, de azok csak erősítik a főszabályt. Márpedig a Fausto étteremben a főételek 6.500 és 15.200 forint között mozognak, az Osteriában  4.500 és 4.800 közé vannak belőve, de mondjuk egy tiramisu itt is 1600 ft. Úgyhogy nem fenyeget az a veszély, hogy egyhamar ellátogassak bármelyik Fausto néven működő helyre. Aki viszont az élményt nézi s nem azt, hogy az mennyibe kerül, nyugodtan látogasson el ide: nem fog csalódni.

A szöveg a blog számára készült.