Kertész Zoltán, aki a csúcsról indította bortermelői pályafutását

Annyi jó helyen sikerült megfordulni az utóbbi fél évben, hogy a boros élmények rögzítésére nem maradt idő. Holott volt azokból is szép számmal, hála Istennek.  Annak dacára, hogy kedvenc borfesztiválom utódjára, az Etyeki Piknikre nem jutottam el egyszer sem, valamiképp úgy alakult a program, hogy mindig akadt valami fontosabb vagy fontosabbnak tűnő esemény.

No de ez nem jelenti azt, hogy ne kóstoltunk volna remek etyeki borokat a Vincén, a Tulipánban (a Vabrik pincészet kóstolójáról be is számoltam a blogon) s persze nem utolsó sorban a tusványosi borsátorban

valamint a borzonti borházban.
(Borzonton az EMI-tábor állandó borszakértője, Dr. Csizmadia András borakadémikus vezette fel a kóstoló.)

Kertész Zoltánt – merthogy Etyek üzenetét Ő tolmácsolta mindkét helyszínen – mindkét nyári táborban teltház várta, borai és poénokkal tűzdelt előadása osztatlan sikert arattak.

Ami nem csoda. Másfél évtizede követem figyelemmel a magyar borászat mozgását, kóstolok évről évre több mint ezer magyar bort, végigkövethettem több kiváló borász felemelkedését, de olyanra nem emlékszem, hogy valaki rögtön a csúcson kezdett volna. Márpedig a 7 hektáros Kertész birtok borai a 2011-es bemutatkozást követően egyből a borvidék legjobbjai közé kerültek, a pincészet pedig egyből arculat-meghatározóvá vált a borvidéken. Jómagam a 2012-es Borjouron figyeltem fel rájuk, majd a Vincén is kóstoltam boraikat, melyek megalkotása Monostori Balázst, a birtok borászát is dicséri. „Címke”-ötletüket simán bevettem, azt hittem, hogy egyenként kézzel feliratozzák a palackokat – mint Léder ”Köpcös” Zoltán egyes tételeit - évekkel később vettem észre, hogy az bizony átlátszó ragasztott címke. Igazi, Kertész Zolis megoldás, annál is inkább, hogy a címkén az ő keze írása látható.

„Nagy test, nagy élvezet” – hangzik Kertész Zoltán ars poeticája, ami igencsak hitelesen szól a szájából s nemcsak azért, mert a pincészet csúcssorozatába tartozó borai testesek, koncentráltak, komplexek és érlelhetőek.

Mindkét helyszínre legjobb borait hozta el, súlyos és impozáns palackokba zárt komoly tételeket, melyeket nem is szán nagykereskedéseknek, amit nem kóstoltat szét a borász és nem szív fel a magas gasztronómia, az elkel pincétől.

Nehéz lenne megmondani, hogy mi ízlett a legjobban, a Pinot Noirből készült, magas alkoholú, gigantikus testű fehérbor (eddig is ittunk fehér Pinot-t, de az minden esetben könnyed, reduktív bor volt, lett légyen szó Szerelmey Hubáéról, Dula Bencééről vagy a Szent Anna borház boráról), a teljes érésben szedett, érlelt, inkább déli gyümölcsökre, mint csalánra, bodzára hangolt Sauvignon Blanc, az osztrák sógorok szemébe könnyet csaló Zöldveltelini vagy a remek szabott Pinot Gris. S akkor még nem ejtettünk szót sem a kiváló habzóborról, sem a Szentesi József szakértelmét (is) dicsérő, hagyományos eljárással készített remek pezsgőről. S elnézést a meg nem említett boroktól illetve készítőjüktől, az is egyfajta spontán szelekció, hogy mi marad meg az embernek egy hónap távolságából.

S ha már említést nyert a magas-gasztronómia: a pincészet honlapján van egy értékes link, „borlelőhelyek” címszó alatt. Ide kattintva nyugodtan végigmehetünk minden vendéglőn: a Kertész borok lelőhelyei Magyarország legjobb vendéglői. Persze nem mind, megkockáztatom, hogy nem is létezik olyan pincészet, mely ott lenne mind a 80-90 magyar csúcsétteremben. Fordítva viszont igaz a tétel: ahol tartanak Kertész bort, oda biztosan érdemes bemenni. Gyors seregszemle: 67, Aranyszarvas, Kistücsök, Café Pierrot, Pest Buda, 21, Arany Kaviár, Mák bisztró, Olimpia, Manna, L’Enoteca borbár, Trattoria Toscana, Pastrami.  Eddig  a zömmel pesti csúcséttermek listája. Ha ebből indulunk ki – minden egyes helyen volt saját tapasztalatom is, a jótól a katartikusig -, akkor nyugodtan benézhetünk olyan vidéki helyekre is, amelyeket eddig nem sikerült letesztelnem: Pátria kávéház és étterem, Tekergő és Corner pub. Végére hagytam a Szélmalom csárdát, ahol 2007-ben jártunk, ha emlékezetem nem csal, épp abban az évben, amikor a hely sommelierje (s talán tulajdonosának a fia) Lukács Szabolcs megnyerte a Sommelier bajnokságot. Korrekt fősodratú helynek, tűnt, nem csodálkoznék, ha időközben őket is elérte volna a gasztronómia megújításának láza.

Úgyhogy nosza, kalandra fel! A gasztrotúra elején és végén érdemes benézni a pincébe is, amint Kertész Zoltán elmondta az erdélyi nyári táborokban, a pincelátogatásnál nincs minimumlétszám.

Dorozsmai Endre