A Fióka a nemrégiben nyitott ínyenc borétterem a János Kórházzal szemben.
A
beltér fesztelenül elegáns, hangulatos, minden a helyén van, jó érzés itt
üldögélni.
A kiszolgálás kifogástalan: udvarias, gyors, kedves, kommunikatív
felkészült.
A borlap pazar, jól összeválogatott, még a sokat próbált, majd minden
kóstolóra elzarándokoló, évente 1000-2000 bort megkóstoló ínyencek is találhatnak
rajta újdonságot. A kínálatban szerepelnek a klasszikusok mellett (Szepsy,
Kovács Nimród, Laposa stb.) a badacsonyőrsi Folly Arborétum, a nadapi
Variszkusz, a bélteki Nachbill, a móri Pontica, a szekszárdi Pastor pince nedűi
s a sor még folytatható.
Hasonlóan koncepciózus a rövid, jól összeállított, izgalmas étlap, melynek
minden tétele kóstolásra csábít. Mindössze fél óránk volt, így két előételre
kellett szorítkoznunk, lazactatárt rendeltünk és kacsamáj-gerbeaud-t. A várakozás idejére kaptunk vegyes zöldségcsipszet (répa, petrezselyemgyökér, lilaburgonya) némi mártogatóval.
A
lazactatár jó minőségű, friss alapanyagból készült, lehetett volna gazdagabban fűszerezni, de így
is finom volt, hiszen a nyers lazac önmagában is ízletes, hát még kis olajjal,
citrommal. A tatárra került egy vaslapon megpirított kecske-camembert szelet,
amit igencsak szerettünk, mellette saláta és pirítós.
Mindig szkeptikus voltam
a libamáj/kacsamáj valamint a piros és fekete húsú gyümölcsök kombinációjával
kapcsolatban, de ez a csokit krémesített majd megszilárdított gyümölcsréteggel
„kiváltó” kacsamáj-zserbó teljes mértékben meggyőzött.
Alig várjuk a következő alkalmat, hogy letesztelhessünk egyet-kettőt a
főételek közül és megnézzük, hogy milyen a desszertfront. Akár ma ebédre szívesen
választanám az étlapról a nyúlcombot zsályás túrógombóccal és gyömbéres
bébirépával, amit diós sajttortával nyomtatnék le.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Fiókában 2014. június 6-án jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése