Oldies – tisztes bronzérem (Szeged, Oroszlán utca 6)

A szegedi John Bull Pub néhány év alatt igen sokat fejlődött, amit visszaigazolt a nemzetközi tekintélyű Gault Millau kalauz is: 2012-ben 8 pontjuk volt, 2014-ben már 10, ami a kalauz húszas skáláján is szép teljesítmény, a 10 pontos helyek egytől-egyig a jobbak közül valók, s a tágan értelmezett országos élvonalba sorolhatók. Most, mint az Oldies felszolgálójától megtudtuk, új helyet nyitottak a közvetlen szomszédságban, más étlappal és más beltérrel, mely tán még jobb, mint a már bejáratott pub, de az is lehet, hogy elavultak már az élményeink s John Bull még feljebb lépett.

Az Oldies minden esetre tapasztalataink alapján Szeged harmadik legjobb vendéglője a Tiszavirág és a Bistorant után, mely utóbbi az Oldies másik szomszédja: a rövidke belvárosi utcában található Szeged öt legjobb étterméből három.

A beltér elegáns és fesztelen egyszerre, van benne egy adag vagányság, az alaphangulatot a megunhatatlan nyers tégla és pácolt fa uralja, télen átlátszó falú látványos kandallóban ég majd a tűz.

A kiszolgálás korrekt, az árak szegedi viszonylatban magasak, de nem megfizethetetlenek. Várakozás közben kaptunk páronként egy tégely hagymás répás burgonyachipset,

majd érkeztek a kiemelkedően szépen tálalt fogások: a kifogástalan, roséra sütött, ropogós bűrű kacsa kiváló újkrumplikörettel,

korrekt mediterrán ízelítő, rizottók és levesek,

valamint remek csokidesszert házinak ható mentafagyival és egy még finomításra váró, jó ízű, de állaghibás, kissé folyós katalán krém, jelzésértékű, szintén finomításra váró ropogós csokis piskótával. Három jobbféle sört tartanak csapon, a palackos sörválasztékon lenne mit fejleszteni, a borlap rendben van, a whiskey-k között akad néhány igazi gyöngyszem.

Jó hely az Oldies, ajánljuk mindenkinek, aki hajlandó megfizetni a minőséget.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Az Oldies-ben 2014. május 21-én jártunk.