Teltházas sörkóstoló a Tulipán borozóban

Hadd kezdjem egy személyes vallomással. Kora gyermekkoromtól fogva a vasárnapi ebédnél mindig kaptam egy pohár bort. Ezt később már magam szereztem be, de bizony elütöttem a harmincat is, míg rájöttem, hogy az általam addig fogyasztott borokon túl létezik egy más, izgalmas, különleges világ, ahová idő-, energia- és pénzbeli ráfordítással lehet eljutni. A tömegborokat kóstolgatva soha nem fogjuk megérteni, hogy a bort miért rokonítják a költészettel, filozófiával, vallással, hogy miként válhat ez az ital igen sok ember életének legfőbb megszépítőjévé.

Nos, ugyanez elmondható a sörökről is, azzal a különbséggel, hogy a sörök világát sokkal inkább eluralta a nagyipar és minőségi sörhöz sokkal nehezebb hozzájutni, mint minőségi borhoz. S nem utolsósorban sokkal kevesebben és kevesebbet is termelnek jó sörből, mint borból. Magyarországon a minőségi sörfőzés 2013-ban egy meghatározó lökést kapott a Legenda és a Hopfanatic sörfőzdék megalapításával. E két sörfőzde adta a minap a Tulipán borozóban megszervezett sörkóstolón bemutatott sörsor legszebb darabjait. A kóstolót Vásárhelyi István 

tartotta, aki a sörbúvár blog szerzője és a sör és gasztronómia kapcsolatrendszerének öntevékeny kutatója. Az előadásra és a kóstolóra többen voltak kíváncsian, mind eddig bármilyen e helyszínen szervezett gasztro-rendezvényre, még a kisteremben is ültek, igénybe véve minden ülőalkalmatosságot és szinte minden talpalattnyi helyet.

A közönség számos kérdést is feltett, melyek nyomán megtudhattuk, hogy a 10 millió hektós magyar sörtermelés 92%-át a három nagy multinacionális cég adja, más világmárkák és a belföldi illetve külföldi kézműves sörök a maradék 8%-on osztoznak. Elhangzott, hogy a magyar minőségi sörfőzés nagyot lépett előre, amikor Bart Dániel sörblogger és kocsmatulajdonos valamint Kővári Gergő sörszaküzlet-tulajdonos és sörfőző (többek között a Grabanc IPA megalkotója) megszervezték az első főzde-fesztivált, amit azóta évente kétszer megismételnek. Az első fesztivál elsöprő sikerén maguk a szervezők lepődtek meg legjobban, akik nem is készültek tízezres tömegre s csak nézték, hogy olyan sorok alakulnak ki a csapoknál, mint a kommunizmusban ott, ahol banánt osztottak.

Az első sör a Fóti Kézműves Sörfőzde szűretlen alsóerjesztésű söre volt, mely Zwickl névre hallgat, ezt követte a Békésszentandrási sörfőzde Fekete Korsója, az angol Porter sörök rokona, mely a maga 7%-os alkoholtartamával már-már stout. Ugyanezen főzde szilvás söre kilógott a sorból, de mint megtudhattuk, óriási különbség van e valódi szilva felhasználásával készült sör valamint az aromatizált nagyipari citromos meg narancsos borzalmak között. A dolog a Pokerface nevű sörrel kezdett izgalmassá válni, amikor a különleges és minőségi komlóhasználat folytán egyéni karaktert kapott söröket kezdtük kóstolni. Egyik jóbarátom úgy fogalmazta meg ezen IPA jellegű irányzat zsenialitását, hogy egy sörrajongó számára az első IPA olyan, mint egy normális férfi számra az első nő: mindig emlékezni fog rá. Az IPA rövidítés mögött India Pale Ale elnevezés van. E söröket ugyanis az angol gyarmattartó elitnek szállították hajón, akkor még Indiát megkerülve, s meg kellett találni a módját annak, hogy a sörök ne romoljanak meg. Ehhez pedig az átlagnál magasabb alkohol és az erős komlóhasználat segített hozzá. A Pokerfacehez, mely egy IPA karakterű sör, mint megtudtuk Simcoe komlót használtak, ami igen népszerű ebben a kategóriában. A sokak számára az est csúcsélményét nyújtó PONY, mely a minőségi sörfőzés zászlóshajójának a Brewdognak a slágersörére a magyar válasz (a Legenda sörfőzde jóvoltából) szintén nem volt IPA, de mézes, virágos és déli gyümölcsös illata mindenkit elvarázsolt. A valódi IPÁ-k közül kóstoltuk a Legenda Brutal Bitterét és Snake Bite-ját (mindkettő 8% feletti alkohollal bírt), Csupor Márton Tántorgó ParIPÁ-ját. A talán legjobb tétel a tavalyi főzdefesztivál győztes söre, az ausztráliai Galaxy komlóval készült s ezt nevében is hordózó Távoli galaxis volt, amit Róth Zoltán főzött. A sort a Duvel klónnak indult, de mára már Ipás karaktert nyert Dühös, majd a Kiskunhalasi Hopfanatic (Kis Tamás) Angry Beastje zárta, egy Russian Imperial Stout, egy 12% fekete sör, gazdag fűszerességgel és nagy testtel.

A sörökhöz 

a Tulipán legénysége biztosított falatkákat, pogácsát, camembert sajtot bagett-karikákkal, fürjtojásos stefánia-vagdaltat salátával, az utolsó sörhöz az előadó komponált egy kardamómos kávés csokitortát. Aki a Tulipánban szervezett estekről előzetes értesítét szeretne, jelentkezzen a 0257 28 2020 telefonszámon vagy a Schmak@aradtulipan.,ro emailen. A bemutatott sörök nagy része kapható Szegeden a Dugonics téri Filoxéra borszaküzletben. További érdemi információkat a magyar kézműves sörök beszerezhetőségétől, a minőségi sörfőzdékről és a kézműves söröket forgalmazó kocsmákról a www.kezmuvessorok.hu oldalon találhatunk.

A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.