Három a magyar! Balga, Benedek és Gróf Buttler borok bemutatója a Tulipánban

Sokan álmélkodhattak olvasva a minap a legnépszerűbb közösségi portálon a Tulipán könyvesbolt és borozó „Tavaszi programját”: több program lesz ugyanis, mint hét, Schmak András tulajdonos rendesen rákapcsolt az aradi magyar szellemi élet s azon belül a borélet felélénkítésére. Az ismeretterjesztő előadásokat is integráló program a következő másfél hónapra hat kóstolót irányzott elő (öt borkóstolót és egy kézműves sörkóstolót), melyek közül az elsőt április 3-án tartották három pincészet borainak bemutatásával.

Elsőként Adamovich Károly az egri Balga családi pincészet képviseletében, 

mint a birtokalapító borász-tulajdonos veje mutatott be egy szép habzóbort. Csak örvendhetünk a habzóborok utóbbi évekbeli divatjának: egyrészt neveli a közönséget, másrészt üdít, kellemes pezsgő-élményt ad, harmadrészt, ellentétben a magas minőségű pezsgőkkel, a habzó- és gyöngyöző borok bárki által megfizethetőek. A habzóbor után az egyik legjelentősebb gyöngyöstarjáni borászat képviselője, Benedek Péter (aki kilenc évvel ezelőtt már tartott zártkörű kóstolót a Tulipánban) nyűgözte le a közönséget egy ropogós, illatos Cserszegi Fűszeressel. 

Elhangzott az a jogos értékelés, hogy Gyöngyöstarján a mátrai minőségi borászkodás első számú képviselője, mondhatni központja, itt dolgozik a két pinceszomszéd és jóbarát, Benedek Péter és Ludányi András mellett az országos szinten nevet szerzett, s a magas gasztronómiában régóta jelen levő Szőke Mátyás, Németh Attila Gábor és Ludányi József is, nem szólva a terroir borászatok között emlegetett Centurio borházról.

A borász kifejezetten bíztatta a közönséget, hogy tegyenek fel kérdéseket, a közönség pedig élt a lehetőséggel, érdekes kérdések hangzottak el a hordóhasználatra, fajélesztőkre, a „nagy” borok mibenlétére, ismérveire vonatkozóan, de egyik hallgató még azt is megkérdezte, hogy mennyi egy napszámosnak a napi bére. 

Megtudhattuk, hogy a kicsattanó illatú, ropogós savú, impozáns és fajtajelleges Cserszegit egy semleges fajélesztővel oltották be, hogy minél többet megőrizzen a fajta sajátlagos jegyeiből. Mint elhangzott, a Cserszegi egy magyar nemesítésű szőlőfajta, amit 1960-ban Bakolyi Károly hozott létre a Fűszeres Tramini és az Irsai Olivér keresztezésével. (Hadd tegyük hozzá, hogy e kettő közül az Irsai is keresztezés, amit Kocsis Pálnak köszönhetünk, aki a Csabagyöngyét keresztezte a Pozsonyi Fehérrel 1930-ban.)

A Cserszegit egy remek Sauvignon Blanc követte, mely a borász előzetes szándékának és koncepciójának megfelelően valóban ötvözte magában az újvilági és óvilági sauvignonok jellegzetességeit: a vegetális, zöldfüves jegyek mellett szép érettség, komolyság volt a borban a déli gyümölcsös jegyek mellett. Az Epreskert dűlőben fél hektáron termesztett Sauvignon évek óta meghálálja a befektetett energiát, mint a nézőközönség egyik tagja elmondta, egy korábbi évjárata végzett már elsőként a Borigo magazin fehérbortesztjén.

A Sauvignont egy fahordós érlelésű Szürkebarát követte a Balga pincétől, mely többek kedvence lett egy csapásra. Ezután került bemutatásra a legismertebb és legelismertebb világfajta, a Chardonnay a Benedek pincétől, majd egy Hárslevelű, mindkettő fahordós, hozamkorlátozott, komoly anyag volt. A Viogner fajtával, amit az egri Gróf Buttler pincészet palackozott, vélhetően sokan most találkoztak először: Arad-hegyalján, de egész Erdélyben tudtommal senki nem foglalkozik e Rhone völgyi francia fajtával, de Magyarországon is csak három pincészetet tudtak a borászok s a közönség borismerő tagjai összeszedni a Gróf Buttleren kívül, mely e fajtából bort palackoz. (Gál Tibor valamint Simon József Egerből és Heimann Zoltán Szekszárdról.) A Gróf Buttler pincészet úgy jött a képbe, hogy a két borász éveken át e pincészetnél dolgozott együtt. Mára már csak Adamovich Károly dolgozik ott, Benedek Péter pár hónapja minden energiáját a 15. hektáros családi pincészet fejlesztésére fordítja.

A fehér borok után egy kiváló rosé következett, mely a Cserszegihez hasonlóan a műfaj remeke volt, hozzá fogható jót lehet készíteni, de jobbat aligha, mindent adott, amit egy rosé adhat: üdeséget, frissességet, parfümös, megnyerő, intenzív illatot, ficánkoló savakat, egyensúlyt, s mindezt egy igen szép, nem túl sötét, de nem is túl halvány, szemgyönyörködtető szín mellett.

A vörös sor tagjait nem részletezem egyenként, egyrészt személyes okokból, amit nevezünk fehérbor-sovinizmusnak is, másrészt mind a 13 bor bemutatása szétfeszítené e kis írás kereteit. 

Kóstoltunk többek között Syrah-t a Balga pincétől, mely ismét igazolta, hogy van mit keresnie e fajtának a Kárgát medencében, két igen szép, jól strukturált Bikavért, mind a két egri pincészettől egyet-egyet, a sort egy töppedt szőlőből készült nagytestű félédes Merlot zárta a Gróf Buttlertől.

A borok mellé ezúttal is volt bőséges és ízletes harapnivaló. A házigazdák tojáskrémes és májkrémes bagette karikákkal 

valamint főtt füstölt csülökkel és pirított hagymával tálalt tört paszullyal kedveskedtek a szép számú érdeklődőnek.

Aki a Tulipán borestéiről nemcsak utólag szeretne olvasni, hanem előzetes értesítést kérne, jelentkezzen a 0257 282020-as telefonszámon vagy a schmak@araditulipan.eu e mail-címen. A Benedek, Balga és Gróf Buttler borok kóstolhatók és megvásárolhatók a következő hetekben a Tulipánban a készlet erejéig.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.