Portofino olasz étterem (Arad, hajdani Szabadság tér)

A párszáz lelkes festői liguriai település nevét írta fel a cégtáblájára a hajdani Szabadság tér sarkában vendéglőt működtető új csapat. E helyen már többen is csődöt mondtak, volt itt az utóbbi négy évben Brooklyn, majd Thai vendéglő, tavaly zárt be az Imi bisztró. Utóbbi két próbálkozás kifejezetten ígéretes volt.

A Portofino alig egy hete nyitott, április 11-én, van még bennük lendület, s egy többtételes teszt után csak annyit kívánhatunk, hogy maradjon is meg, s persze találjanak kellően széles vendégkörre ahhoz, hogy a hely önfenntartóvá lehessen. Az minden esetre bíztató, hogy a legnépszerűbb közösségi portálon a nyitás után kilenc nappal már 667 kedvelőjük van. A belső teret nem sokban változtatták, de nem is volt minek. Egy régi aradi épületben, boltíves, magas beltérrel működő egység mindig is hangulatos volt, ezt lényegében csak elrontani lehetett volna az erőltetett átépítéssel.

Az étlap az olasz és a helyi konyha klasszikusait nyújtja. Az árak helyi viszonylatban magasak, helyenként aránytalanok (a tintahal szinte ugyanannyiba kerül, mint a jóval magasabb beszerzési áron hozzáférhető tonhal, konkrétan 40 illetve 43 lej tíz deka ezekből az ínyencségekből), de megfizethetőek, s ami a legfontosabb, vannak fogások szép számmal, melyeket „díjbesorolása” bárki számára elérhetővé tesz.

Rendeltünk báránycsorbát, tonhalcarpacciot, vaslapon sült tintahalat, vargányás tagliatelle-t, marhahúsos, vargányás penne-t, grillezett tonhalat hasonlóan, papanas nevű túrófánkot valamint profiterolt. Ételeink egytől egyig ütötték a mércét, egyesek közülük – s pont a legérzékenyebbek - kiemelkedőek voltak, bár ezeken is lehetne javítani.

A carpaccio kellemes meglepetés volt, itt nem oldották meg a problémát füstölt hallal, mind annyi helyen, nem szólva a különböző hamisított lazacból készült borzalmakról. A friss tonhalat sonkaszerűen hártyavékonyra vágták rendeléskor, rukkola-ágyra helyezték úgy, mint a sonkát szokás. Mi jobb szeretjük a hagyományos legyezőszerű elrendezést, az könnyebben is fogyasztható. Az ízesítést a vendégre bízzák, adnak hozzá sódarálót, borsdarálót, extra szűz olívaolajat, citromot és parmezánt. Hiba volt nem pirítóst vagy helyben sült kenyeret kínálni hozzá, hanem ipari kenyeret, ami egyébként friss volt.  Összességében sokkal jobb produkció volt, mint ugyanez a fogás a halcarpacciot nyújtó vendéglők elsöprő többségében.

A levesben minden megvolt, ami kell bele, csak épp nem ízesítették „készre”. Némi citrom meg só kifejezetten üdévé és izgalmassá varázsolta. Külön kiemelném, hogy nagyon jó minőségű, legalább 35-40%-os házi tejfelt adtak hozzá, ami csomómentesen különösebb elkavarás nélkül oldódik, akárcsak a tejszín.

A tintahal friss volt, jól elkészített, soha rosszabbat!

A két pasta az átlagnál jobb alapanyagból készült, jó volt az állaga és íze mind a tésztának, mind a sugo-nak.

Leginkább a tonhal érdemel kiemelést, mert ezen buknak meg sokan. E műfajban jónak mondott magyarországi vendéglőkben kaptunk sokkal gyengébbet (pl. Hemingway, Gombás, No 1.), pedig nem nagy filozófia egy szép szelet tonhalat elkészíteni. Az ám a bökkenő, a szép szelet tonhal. Mihelyt mélyhűtőbe tesszük, már nem adja ugyanazt az élményt. Nos, itt tökéletesen friss volt, s ami nagyon fontos: nem sütötték túl. Az ízesítést itt is a vendégre bízták, de ezzel sincs semmi baj. A halhoz hasonlóan bordázott vaslapon sütötték a zöldséget is, amihez viszont lenne javító szándékú megjegyzésem: a padlizsánt jobban meg kell sütni vagy marinálni utána, mert jelen formájában nyerses. Amivel semmi gond, ha cukkinit, gombát, paprikát, hagymát vagy paradicsomot grillezünk, de a padlizsán nyersen szivacsos és kellemetlen.

A papanas jó volt, de sajnos kommersz lekvárt adtak hozzá, 

a profiterolnak (amiről megfeledkeztek, mi kellett szóljunk miatta, utána egyébként nagyon kedvesen kérték az elnézést) a fagylaltos változatát kínálták, sejtésem szerint nem helyben készítve. Mellette viszont valódi tejszínhab volt. 

Az ebéd végén a ház ajándékaképpen társaságunk férfitagjai (hárman) kaptak kb. két deci jó minőségű, általunk szilágyságinak saccolt házi szilvapálinkát egy kis kancsóban, ami kedves, jóleső gesztus volt.

Jó élmény volt a Portofino, ajánljuk másoknak is.

Dorozsmai Endre

A szöveg rövidített változatát leadtam a Demokratának.

A Portofino étteremben 2014. április 19.-én voltunk.