Bástya vendéglő (Deszk, Alkotmány utca 52.)

Deszk sokak képzeletében szerb többségűként élő község Szeged mellett, mely azonban annyira szerb, mint Békéscsaba szlovák vagy Gyula román, hogy most mellőzük a szomszéd népek történelmi megnevezéseinek használatát. A helység fő utcáján fekvő, akkor még Szép Ilona néven futó étteremről egy évtizede írtam már e hasábokon. 

Azóta többször megszűnt és újraindult, amíg Hat Puttonynak hívták, nem sikerült meglátogatni, a minap azonban alkalmunk volt benézni néhány rusztikus magyar étel elfogyasztása végett.

A beltér személytelenebb lett, a tíz évvel ezelőtti szeparés elrendezést jobban szerettük, de a szemrevaló felszolgáló hölgy kedvessége ellensúlyozta a terem intimitáshiányát. Az étlap az elmúlt 50-60 év bevett fogásait kínálja, jóleső, hogy nem próbálnak meg egyszerre mindent nyújtani, így vélhetően nem a fagyasztó a szakács fő segítsége. Kínálnak kétfogásos déli menüt is zavarba ejtően kedvező áron (740 ft).

Ettünk halászlevet, pacalpörköltet és marhapörköltet galuskával. A halászlé nem meglepő módon tiszai stílusban készült, a passzírozott lé friss volt, jó ízű, nem túl sűrű, a belefőzött pontydarabok pedig kiválóak: filézettek, jó állagúak és frissek, iszapíz-mentesek. A pacalpörkölt sem volt rossz, bár lehetett volna sűrűbb és paprikásabb, de így is élvezettel kanalaztuk. A pacalhoz szegedi stílusban csak akkor hoznak köretet, ha a vendég külön kéri. A marhapörkölt is jó volt, a húst nem főzték a szétesésig, a fűszerezés is rendben volt, a galuska lehetett volna kompaktabb.

Jóféle békési disznótoros pálinkákat tartanak baráti áron, amit ki is használtunk. A kommersz borok mellett szép választékot kínálnak a 2007-es év borászának, a soltvadkerti Frittmann Jánosnak a szortimentjéből.

Jól éreztük magunkat a Bástya vendéglőben, ajánljuk más, reális igényekkel érkező vendégeknek is.

A szöveg a Demokrata számára készült.