Érdekes, hogy húsz
esztendővel ezelőtt nem tűnt fel, hogy Magyarországon mennyire ritka alapanyag
a padlizsán.
Akadt vendéglő ahol adták rántva (például a Tabáni Kakasban, de
menzákon, kifőzdékben is), volt ahol muszakát kaptunk (egy görög vendéglőben az
Andrássy úton, elfeledtem a nevét, de a görög vendéglők egyébként is
előszeretettel készítették lerakva és krémnek egyaránt, legyen szó a
Jorgoszról, Pireuszról, Nikoszról, Ressaikoszról vagy a ma is működő Dionüszoszról)
s ott volt a Gresham borozó, ez a szeretnivaló harmadosztályú hely, ahol „vinetta”
(a padlizsán jelölésére románból eredő erdélyi jövevényszó, jómagam kerülöm, társaival,
az árdéval, maszlinával, borkánnal együtt) néven adták, erdélyiesen, majonéz
nélkül.
A látszat az volt,
hogy van itt kérem padlizsán, amennyi kell. Akkor jöttem rá, hogy mennyire nem
ez a helyzet, amikor a kilencvenes évek második felében főzni kezdtem és e
témáról eszmét cseréltem kortársaimmal. Nem kevesen voltak, akik még nem használták
ezt az alapanyagot, de akadt, aki soha nem is evett belőle.
Eltelt két évtized,
ma már a vendéglátásban egyik sláger a padlizsánkrém, adják borozókban, sörözőkben,
bisztrókban és éttermekben, kevesen készítik kiemelkedően jól (említsünk
kettőt: Takács Lajos az Olimpiából
és nem tudom, hogy ki a Shiraz étteremben
(a középső tégelyben volt a padlizsánkrém)
Egerszalókon), sokan korrektül-átlagosan, ismét csak kevesen rontják el.
Klasszikus Gauss-görbe szerint oszlik meg a minőség.
Ma reggel, amikor
valami újdonságot akartam készíteni a tegnapi padlizsánkrémből, és az eredmény
igencsak megelégedésemre szolgált, gondoltam, hogy közkinccsé teszem.
Az alaprecept egyszerű.
A padlizsánokat
roston, parázs felett vagy öntöttvaslapon gáztűzhelyen szárazon megsütjük, míg
a héja kissé elszenesedik. Lehámozzuk, elkeverjük ízlés szerint olajjal, citrommal,
apróra vágott lilahagymával és/vagy fokhagymával, sóval, borssal, esetleg zöldfűszerekkel.
Még nem találtam olyan zöldfűszert a kakukkfűtől az oregánón át a zöld
korianderig, mely zavaró lett volna a padlizsánkrémben.
Ezt a krémet tettem
a pépesítőbe, majd hozzáadtam pár fokhagymagerezdet, mert a fokhagyma egyike
azon kevés alapanyagnak, mely egyszerre egészséges és finom, öntöttem hozzá még
némi jó minőségű olívaolajat és bőségesen apróra vágott rukkolát. Majd hosszan turmixoltam.
Színre, illatra, ízre
remek lett,
máskor is fogom készíteni.
Sokan majonézzel vagy tahinivel keverik. Az is kellemes a padlizsánhoz.
VálaszTörlés