Loja bisztró és borbár (Arad, hajdani Boczkó, jelenlegi Tribunul Dobra u 10.)

Ha egy magyarországi vendéglő kapcsán a legtalálóbb jelzőnek azt érezzük, hogy a kulináris kínálatának prezentációja, az egyes fogások megvalósítási szintje „kötelességszerű”, akkor ez nem feltétlenül dicséret. Partiumban és Erdélyben viszont még az. A Loja bisztró ilyen hely, s mint ilyen, nyújtja, amit ígér, ha nem is többet. Sajátos öndefiníciós probléma, hogy miközben borbárnak nevezi magát, az impozáns borválasztékból csak egész palack megvásárlása esetén szemezgethetünk, kimérve csak temesrékasi tömegborok vannak, amit e vidéken megannyi borkimérésben fillérekért megkaphatunk. A kiszolgálás is kötelességszerű, hivatalosan udvarias, a személyességnek, kedvességnek árnyalatával sem találkoztunk, hogy mosolyról ne is beszéljünk. 

De nézzük és értékeljük azt is, ami jó: a dizájn remek, a nyers tégla uralja a hely atmoszféráját, amit igen hangulatosra és ízlésesre sikerült szabni.

Az ételekkel nincs „identitásprobléma”, miközben hosszan tudnám sorolni azokat a jónak mondott anyaországi helyeket is, ahol a vargánya 100% csiperke, a vörös kaviár festett nyúlhalikra, a harcsa pedig pangasius.  Mi vargányás rizottót, szardellás bruschettát, krumplikörettel ellátott vargányás sertésszűzet és tiramisut ettünk. A rizottó nem volt teljesen autentikus, de élvezetesre sikeredett, a sertésszűzet sem szárították ki, a vargányamártás jó volt, a bruschettához adhattak volna valami savasat, akár egy kevés citromot, vagy koktélparadicsomot a sósságot ellensúlyozandó, a tiramisut cukrozott nesquick-zsánerű instant kakaóval szórták meg, jobb minőségű tiszta kakaó helyett, de a beltartalom remek volt, legalábbis a marcarponekrém, a piskótát egy árnyalattal jobban beáztathatták volna.

Összességében vállalható és ajánlható hely a Loja, akkor is, ha van hová fejlődnie.

Dorozsmai Endre

A szöveg a  Demokrata számára készült.

A Loja étteremben 2013. december 18.-án jártunk.

A fotók a netről valók, a saját fotóim elvesztek a gépből, nem értem, hogyan.