2014. január 22., szerda

Bocelli pizzeria (Lövőház u 26.)



Budapest egyik ritkábban emlegetett kulináris központja a Lövőház utca. Tény, hogy nem tudja felvenni a versenyt a Gozsdu-komplexummal, a Ráday utcával vagy a Liszt Ferenc térrel, de azért itt is rejtőzik néhány jobbacska hely, egymáshoz igen közel. Mi legutóbb, miután szembesültünk azzal a könyörtelen valósággal, hogy Zuppa nevű levesbár alighanem végleg bezárt, a Bocelli pizzeriába vettük be magunkat. 
Tetszett az otthonos-olaszos berendezés, a kiszolgálás kedélyessége, a széles halkínálat, s a háttérzene, mely igen széles spektrumon mozgott Louis Armstrongtól Sebestyén Mártáig, de értő kézzel válogatták össze a dalokat.
A hely látványkonyhával működik, elválasztó üveg sincs a vendégtér és a konyha között, bizonyára igen jó az elszívó berendezésük, mert a vendégteret nem üli meg az ételszag. Némi illat persze kijön a konyhából, de az inkább csábító, mint zavaró.
Rendeltünk Margerita pizzát, fehérboros kagylót, lazac carpacciót és csoki-felfújtat. A lazac sajnos nem volt nyers, az is lehet, hogy készterméket emeltek át a tányérra. Íze egyébként jó volt, de mást vártunk. Megjegyzem, az a szempont is csökkentette morgolódásunkat, hogy ezúttal aligha a vendéggel akartak kitolni, hiszen a nyers lazac olcsóbb, mint a füstölt vagy a gravlax.
A pizza nem volt kiugró, de korrektül készítették el, olaszos, vékony tésztájú, élvezhető pizzát ehetünk itt. 
A pizzához kért olívaolaj gyenge minőségű volt, pomace-szint, ami kár, hiszen igen alacsony áron is be lehet már szerezni elfogadható extra szűz olajat. Tartanak viszont borsőrlőt, s ott is hagyják a vendég asztalán, ami dicséretes. A kagyló 
leve remekül sikerült, kár, hogy maga a kagyló mélyhűtött áruból származhatott, mert nem hozta a friss kagyló átütő tengerélményét. Adtak hozzá fokhagymás pizzakenyeret és némi salátát is. A felfújt ütötte a mércét, belül folyós volt, nem kellett volna rátenni a gyenge minőségű, jégkristályos ipari fagylaltot. A mártást viszont valódi vaníliából készítették, korrekt minőségű „pókhálót” rajzoltak bele jobbféle gyümölcs- és csokoládémártásból, egyébként feleslegesen, a dísz nélkül is működne a desszert.
Összességében a hibák dacára kellemes élménnyel távoztunk.


Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült, mindössze két mondatot szúrtam még közbe a blogos változatba.
A Bocelli pizzeriában 2014. január 18-án jártunk.

3 megjegyzés:

  1. A pizza nagyon szarul néz ki...

    VálaszTörlés
  2. Ez azért erős. Inkább finom volt, mint szép :). Egyébként ettem már jobbat is, de sokkal rosszabbat is. Nem az Anyukám mondta színvonala, annyi biztos.

    VálaszTörlés
  3. Arra gondoltam, hogy ez olyan pizza, amit eldobok a szélénél fogva, és nem billeg a levegőben...
    Ráadásul szósz alig van rajta, a rossz sajt rápirult, és ha már Margherita, illene tenni rá bazsalikomot.

    VálaszTörlés