A Gault Millau
honlapján volt olvasható a nemrégiben egy összefoglaló a szépen felújított
Rákóczi tér környéki ebédelő helyekről. Az Afrikai büfében már voltunk, a Jani
Lacikonyha és a Csiga Café közül az utóbbit választottuk legutóbb, midőn
errefelé akadt dolgunk, annál is inkább, hogy jó a Facebook aktivitásuk és
szimpatikus volt a déli menü.
Bementünk,
köszöntünk, jeleztük, hogy fent ülnénk le a galérián, majd vártunk. Szemügyre
vettük a belteret, melynek kiképezése kissé underground, amolyan alternatív,
trendinek szánt.
A várakozás hiábavaló volt, a percek teltek, de csak nem
jöttek rendelést felvenni, mi meg siettünk. Lementem, mondtam, rendelnék, a
felszolgáló mindenféle elnézéskérés nélkül regisztrálta óhajainkat.
Ételeink időben
érkeztek, de túloznék, ha azt állítanám, hogy megelégedésünkre szolgáltak. Az
egyébként élvezhető májgaluskalevesben szétfőtt a galuska,
a camembert saláta
korrekt volt, s egyben izgalommentes, ipari pirítóst kapunk hozzá.
A gombás
rizzsel kínált „roston” sült padlizsán kritikán aluli volt.
A tojásgyümölcs, ha
látott is rostot, azt bő olajba merítették, jól meg is szívta magát, sótlanul
és teljesen fűszermentesen hozták ki, a hozzá adott gombás rizs csomós volt,
túl sós, gyenge minőségű. Nem kétséges, igen kedvező árú volt a menü, 330
forintot kérnek a levesekre és előételekre, 660 a főétel, a desszert,
mely nem tudott lázba hozni 330. Ráadásnak szimbolikus összegért kaphatunk
szódát és kávét vagy teát az ebédhez.
Végkövetkeztetés: adják
inkább drágábban a menüt s ügyeljenek jobban oda a konyhán. No meg a
kiszolgálásra is, mert ebédidőben az emberek többnyire sietnek.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Csiga Café-ban 2014. január 17-én jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése