Bruno és Bruno (Hegyvidék üzletközpont, Apor Vilmos tér)

A 2014-es Gault Millau kalauz jócskán megkönnyítette a felfedező természetű ínyencek dolgát. Elég sorba venni a legalább 10 pontot elnyert vendéglőket, esetleg az árviszonyokat felmérő világhálós előtanulmány után, s szinte garantált a jó élmény.

Így jártunk el a minap a Bruno és Bruno étterem esetében is, melyről egyetlen referenciánk a Kalauzban elnyert 11 pont volt, igaz, beülve rögtön kaptunk egy újabbat, amikor több étel esetében ott láttuk a bűvös 67-es számot, s megtudtuk a pincérünktől, hogy ugyanaz a tulajdonos, mint az említett számot nevében viselő legendás székesfehérvári vendéglőé. 

Szerényen rendeltünk, mivel aznapra még több hasonló kaland is be volt tervezve. Kértünk vargányakrémlevest, 

Jókai babkrémlevest 67 módra, 

az ebédajánlatból tempurázott csirkét salátával  

és „Bruno” Somlói galuskát.

Ételeink rendben voltak, bár hiányoltunk belőlük egy kis pluszt, de ez alighanem a felfokozott várakozásnak volt betudható. Hiba természetesen egyikben sem volt. Mindezeken túl a somlói katartikusra sikeredett, gömb alakú, kisütött tojásfehérje-habban kiváló csokoládé és vaníliakrém, alatta csokikrém, mellette tejszínhab, a tányér szélén pedig áztatott mazsola, pirított dió és kandírozott narancshéjcsíkok. Mindez együtt a klasszikus desszert ötletes, harmonikus, kiváló átiratának bizonyult.

Az árviszonyok is elfogadhatóak, a borválaszték korrekt, a kiszolgálás udvarias, bár azt a pincéri kérdést, hogy „főételnek somlóit?” én nem engedtem volna meg magamnak, a pincérnek nem dolga, hogy kommentálja a vendég rendelését. Jeleztem is, hogy nem főételnek kértem a somlóit, hanem mindössze a második körben. Szerencsére sehol nem írja, hogy kötelező főételt is rendelni.

Összességében jó kis hely a Bruno és Bruno, ajánljuk másoknak is.

Dorozsmai Endre

 A szöveg a Demokrata számára készült.

A Bruno és Bruno étteremben 2013 december 20-án jártunk.