Bodri bor- és halásztanya (Szekszárd, Bátaszéki út 1.)

Hosszú évek óta kinéztük Szekszárdon a Bodri névre hallgató „halásztanyát”, mint kínálkozó, útba eső célpontot, de valahogy eddig nem jött össze, hogy meg is látogassuk. A végső lökést a jó irányba a Magyar Konyha ajánlása adta meg.

Tapasztalataink vegyesek voltak, mindazonáltal mi is ajánljuk a helyet s nem elsősorban az olcsó menüért, mely sokakat becsábít a helyiek közül, köztük neves borászokat is, hanem a kiemelkedő halászléért, mely friss, üde, selymes, a pontyhús nem iszapízű, s nem is főzik túl, a haltej remek, az adag meglehetős, az ár pedig barátságos. 

Ettünk még vegyes haltálat is, melyről túl sok jót nem tudok elmondani, a pisztráng és a békacomb a hőkezelést megelőzően hosszabb időt töltött a mélyhűtő sötét börtönében, s ez bizony visszaköszönt az étel hangulatában, a fogas lehetett volna szaftosabb, a textúrája alapján ez is megjárta a fagyasztót, de ez legalább az ízén nem érződött, a ponty persze ezúttal is friss volt.

Érdekes, hogy nem érdeklődtek az iránt, hogy a két személyes haltálat milyen körettel kérjük, automatikusan feltálalták és kiszámlázták rá a 420 forintos mirelitkrumplit, ráadásul kétszer, egyszer a haltál árába beleszámolva, egyszer pedig mellette. A problémát jeleztünk, s korrigálták, de attól még nem örvendtünk neki.

A hely egyébként igencsak hangulatos, egy régi présházban rendezték be az éttermet, van szóda békebeli palackban, halászléhez adnak partedlit. 

Nem meglepő módon a Bodri pincészet borait ihatjuk az ebédhez, melyek zöme rendben találtatik, bár a fehérek finoman fogalmazva kevéssé izgalmasak, még szekszárdi viszonylatban is.

A második fogás problematikussága és a számlázási baki dacára bármikor újra benéznénk ide egy halászlére, vélhetően meg is fogjuk tenni. Ha nem akarunk sokat várni, érdemes előre odaszólni, mert a halászlé frissen készül.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

A Bodri Halásztanyában 2013. december 2.-án jártunk.