A magyar ember
szereti a levest. A legnépszerűbb ételeink közé tartozik több olyan leves, mely
minden túlzás nélkül része a nemzeti identitásunknak. És itt nemcsak a világszerte
pörköltként azonosított gulyásra gondolok, hanem az Újházy tyúkhúslevesre, a
halászlére, a Jókai bablevesre. A gasztroforradalom az íztérkép kiegészítésével
és a legkülönbözőbb fogások már-már szabad asszociációs íz-kombinációival, az
állagjátékokkal jelentősen gazdagította a vendéglátói szféra kínálatát, s nem
utolsósorban jelentősen kitágította a levesről alkotott fogalmainkat. Hadd idézzem
Takács Lajost, a legtehetségesebb és legprogresszívebb magyar séfek egyikét,
aki az általa életre hívott Olimpia vendéglő felett már csak felügyeletet gyakorol
s a Szent István téren működő Laci!Pecsenye! nevű ínyenctanyán dolgozik, s
nemrégiben az origonak adott interjút. Szerinte nem a krémlevesek unalmasak,
hanem mi, s egyben javasolt egy sor izgalmas kombinációt illetve módszertani
módosítást: tejszín helyett használjunk joghurtot a krémlevesekbe, adjunk kisebb
mennyiségeket, a sütőtökkrémlevest lehet cifrázni almával, körtével, a krumplikrémlevest
zellerrel, avokádót lehet párosítani uborkával.
Egy számon tartott
kulináris szakértő ismerősöm mesélte, hogy egy franciaországi ínyenc turné után
hazafelé jövet egy magas rangú gasztronómiai testület jeles tagjai egy kis
levesért esedeztek, amit a buszvezető oldott meg, kávéautomatából eresztett
forró víz és levespor segítségével. Műanyag poharakban szolgálta ki a levesre
éhes gasztro-turistákat, akik sorban álltak, majd már-már áhítattal szürcsölték
instant-levesüket.
Ügyesen kihasználta
a magyar közönség eme adottságát néhány fiatal, akik levesbárokat nyitottak
Budapesten. A levesek olcsók, frissek, jellemzően 450 ft egy kb. 4 decis adag,
papírpohárba adagolják, így kézben elvihetők. Első élményem e műfajban a sokat,
de nem érdemtelenül reklámozott Bors gasztrobár volt a Kazinczy utca 10. alatt
(http://borsgasztroweb.wix.com/bors-gasztrobar), ahol egy szendvicsen kívül
chilis-citrusos-zöld korianderes sütőtökkrémlevest ettünk egy komoly borkóstoló
után.
A társaság nagy része valami komolyabbat kívánt, így aztán néhány kocsma
érintésével végül a Spílerben kötöttünk ki. A Bors parányi hely, ülni csak magasított székeken lehet, arra
viszont ideális, hogy a megvásárolt ételekkel a kezünkben - legyen az leves,
tészta vagy gourmet szendvics - elsétáljunk. Az árak barátságosak, a srácok
kedvesek, fiatalok és öntudatosak.
Hasonlóan jó élmény
volt Soup Culture, az Október 6 utca 19. szám alatt, (https://www.facebook.com/soupcult)
amit kárpátaljai magyar fiatalok indítottak útjára. Jó mércéje a felszolgálók-működtetők
nyitottságára, hogy mit válaszolnak arra a kérdésre, hogy lehet-e fotózni. Erre
egy normális válasz adható, hogy „igen, persze, természetesen”. Hiszen ugyan
már mit árthat bárki, azzal, hogy fényképez egy tisztességes helyen? Használni
viszont használhat: jó eséllyel jó hírét viszi a helynek. (A fotózás témájában
mutatott merevség illetve ellenségesség miatt nem teszem be a lábamat többé az
egyébként kitűnő „Á table” nevű helyre a Retek utcában, valamit a szegedi
Jalapeno-ba a Klauzál téren.) Nos, a Soup Culture-beli fiúk természetesen és
kedvesen reagáltak és elmeséltek néhány részletet a helyről, megtudtam, nekik
is kellemes meglepetés volt, hogy ilyen hamar népszerűvé váltak s már a
fejlesztésen gondolkodnak. Itt padlizsánkrémlevest ettem, mely a török joghurtos
sült padlizsán íz-kombinációjára épült, szerettem.
A Vámház körúti „Eat
The Street” -„Leves” (https://www.facebook.com/levespont) a Kálvin téri azonos
nevű és dizájnú „Pastanak” a testvére, parány kis hely, a Borsnál is kisebb,
nyáron körúti terasszal. Többnyire sor áll, ami valószínűsíti a jó ár/minőség
arányt. Katalán csirkelevest ettem, sajttal megszórva, finom volt, ízlett. A
leveseket kívül adnak bizalomgerjesztő szendvicseket is.
A legfrissebb
élményem a Soup-R (www.soup-r.hu) a Bajcsy
Zsilinszky út 40 alatt. A hely a hagyományos vonalon mozog, lencselevest,
eperlevest és zellerkrémlevest kóstoltunk, továbbá teljes kiőrlésű lisztből
készült pizzát, korrekt volt minden fogás, a fősodratú menzánál jobb házi
konyhát visznek, baráti árakon. Leülni itt is csak magasított székekre lehet,
de egy gyors ebédre bármikor érdemes betérni, ha ugyan az ember kap helyet.
A tárgyalt büféken
kívül a Dining Guide Street Food kiadványa ajánlja még a talán legjobb kézműves
fagylaltot kínáló Fragola hálózat leveseit, a Soupway-t a Karinthy Frigyes u.
18. alól, valamint a Zuppa-t a Lövőház utca 19. alól. A kalauz által ajánlott
kifőzdék, hamburgeresek, egzotikus büfékbeli eddigi tapasztalataim alapján
ezeket is merem ajánlani, vélhető, hogy még ebben az évben magam is kipróbálom
őket.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése