Gyula szeretnivaló város. Kicsi, takaros, ad a hagyományokra, nyáron
pezseg a kulturális élet, öröm átruccanni ide, akár egy fél napra is. A
békéscsabai Munkácsy kiállításról hazafele utazván Aradra azon tanakodtunk,
hogy álljunk-e meg a magyarországi oldalon enni valamit. Dilemmánkat Öcsi és Fuszek
vendéglőjének utcafrontja oldotta fel. A rusztikus vendéglőportál, majd
közelebbről szemlélve az izgalmas étlap becsábított. S nem csalódtunk. A
kerthelység fából ácsolt ízléses, szép, külön tetős, szeparészerű alakzatokkal
volt tele, fáklyák szegélyezték a vendégteret, minden asztalon gyertya.
Ritkán teszünk ilyet, de az étlap részletes áttanulmányozása előtt már
megrendeltünk két korsó Edelweiss búzasört (400), s így nyugodtan beszélgethettünk
arról, hogy mit rendeljünk. Megegyeztünk végül egy narancsos kacsacombban
valamint egy szedres pulykamellben, amikor a szomszéd asztalhoz impozáns két
személyes tálat hoztak ki. No gondoltunk, ebbe érdemes belevágni. A vendéglőben jócskán volt közönség, ennek dacára megérkezett időben
(26 perc) a töltött húst, lecsós szeletet és cigánypecsenyét tartalmazó s a
hely nevét viselő vegyes tál (2600),
ami elegendőnek bizonyult, még
csomagoltattunk is belőle. Szépséghibák persze voltak, a krumplit kisebb
hasábokra vágtam volna, a cigánypecsenye már nem volt kellően meleg (biztos az
készült el először s nem fordítottak kellő gondot a melegen tartására), a
kakastaréj helyett egy–másfél centi vastagságú bevagdosott sült szalonna-téglatestet
kaptunk. Ez persze apróság ahhoz képest, hogy a lecsós szelet főtt marhahús
volt paradicsomlében párolt paprikával leöntve. Mindazonáltal nem vesztettük el
bizalmunkat, s ha Gyulán járva kimerítettük a Kossuth utca étteremválasztékát,
szívesen visszatérünk Öcsihez és Fuszekhez. Az elégedett vendégek a beltérben
hagyják névjegykártyájukat, odatűztük mi is a magunkét az aradi (magyar)
alpolgármesteréhez.
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése