Sólyomkő vendéglő (Tusnád-fürdő, a Csukás tó partján)

Magam sem értem hogy történhetett, hogy jövőre lesz negyed évszázados a tusványosi nyári szabadegyetem, melyet 1997 óta a tusnádfürdői kemping területén rendeznek meg, mióta Tusnádon van a rendezvény egyetlen egy tábort sem hagytam ki, de az egyik legmutatósabb étterembe, a Sólyomkőbe még eddig nem ültem be. 

No de ami késik, nem múlik, idén másodmagammal leültünk a vendéglő festői teraszán és megittunk néhány sört. 

Sajnos asztaltársam nem volt éhes, így csak én rendeltem egy bordázott vaslapon sült pisztrángot, miután kiderült, hogy az étlapon szereplő négy halétel közül (süllő Orly módra, ponty rántva, ponty marinálva) ez az egyetlen, mely nemcsak elméletben kapható, hanem gyakorlatban is.

Miután magyar bor csak két kommersz tokaji volt, a csíki sör mellett döntöttem… volna, ha nem derül ki, hogy 30 km-re Csíkszeredától nem kapható csíki sör. (Sem Hargita.) Mely egyébként a kommersz, alsóerjesztésű lager sörök között egyike a legjobbaknak. Volt viszont hasonló színvonalú temesvári, amiből megittunk két-két üveggel, annál is inkább, hogy az italok között a sört mérték más helyekhez képest a legkedvezőbb áron. (Emlékezetem szerint 5 lej volt, míg a táborbeli sátrakban is 6 lejt kértek egy dobozos temesvárira, ez meg ráadásul nem is volt dobozos, hanem üveges. Forintban ez 330 illetve 400 egységet jelent.) 

S ha már itt vagyunk, nem állom meg, hogy ne említsek meg két dolgot a temesvári sör kapcsán. Ami pozitív, hogy a címkéjén több, a boldog békeidőkben elnyert érem képe is látható magyar, „Temesvár” felirattal s a jó szeműek kibetűzhetik az egyik érmen díszelgő Ferencz József arckép felett, hogy „Ferencz József Ausztria császára és Magyarország” … királya lett volna a teljes felirat, de a királya lemaradt. Sebaj, kicsire nem nézünk. A másik viszont, hogy azzal reklámozzák magukat, hogy a temesvári sörgyár volt az első romániai sörgyár s a temesvári az első román sör. Nos, ehhez képest az igazság az, hogy midőn 1723-ban a temesvári sörgyárat megalapították, Románia nevű ország egyáltalában nem létezett, legfeljebb románok által lakott tartományokról beszélhettünk, Románia másfél évszázaddal később jött létre. S még akkor sem terjedt ki a hatalma Temesvárra.

E kis történelmi kitekintés után nézzük ételünket. 

A pisztráng friss volt és ízletes, kívül kellemesen pörzses, belül pedig szaftos. Kaptunk hozzá kérés nélkül egy fél citromot is, a petrezselymes krumpli viszont langyosnak is csak jóindulattal volt mondató. Az ételárak meglepően barátságosak, a pisztrángra átszámolva fizettem 1600 ft-t, azokat az ételeket nézve, melyek még szóba kerülhettek volna, szintén nem jártam volna rosszul: a pacalleves 500 ft, 180 gr „belfasti” csirkemáj előételként 700 ft, carbonara spagetti 800 ft, 150 gr-os sült tarja köret nélkül 900 ft. Mindez évekkel ezelőtt megszokott lett volna, de az utóbbi időben egyre gyakoribb, hogy az átlagnál színvonalasabb, elegánsabb vendéglőkben a magyarországi áraknak megfelelő összegért kínálják az ételeket vagy még drágábban.

Nem volt rossz választás a Sólyomkő, lehet, hogy beülünk jövőre is, például egy adag rablóhúsra (köret nélkül 900 ft) vagy egy 1200 ftért kínált cigánypecsenyeszerű „Sólyomkő” szeletre.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.

A Sólyomkő vendéglőben 2013. július 24-én jártunk.