Dunagyöngye halászcsárda (Dunaújváros, Sziget út 2.)

Dunaújváros úgy él a nemzeti köztudatban, mint a szocialista városfejlesztés elrettentő példája, kevesen tartják számon, hogy a vigasztalan betonrengeteget egy hangulatos városka, Pentele mellé-köré építették. Sajnos nem Pentele adta névváltoztatáskor a helység nevét. Pentele, mely kedélyes, barátságos városrész ma is. Itt található a Dunagyöngye Halászcsárda, mely az egyébként jól ismert, évtizedek óta változatlan, kicsit „sch-magyarosch”, kicsit kopott, de alapvetően korrekt helyek közé tartozik.

A környezet festői, a Duna száz méterre folyik a vendéglőtől. Leültünk a hosszú, csarnokszerű külső térben, mert természetes fényre volt igényünk, a zöld tájra való kilátás is vonzott, minden esetre az is tény, hogy a mesterséges megvilágítású, szintén rusztikus belső terem sem nézett ki rosszul. Rendeltünk halászlevet, pontypörkölttel töltött palacsintát

és két személyes vegyes haltálat. 

Az étkek időben érkeztek, pedig voltak még rajtunk kívül szépecskén a vendéglőben s még egyre érkeztek. Minden jel szerint a dunaújvárosi polgárság szívesen kiruccan a Duna mellé enni kevés pénzért egy tisztességes adag hagyományos magyar halételt s a modern ételcsodákat, a reformkonyhát, a fusion-irányzatokat másoknak hagyja.

S a maga szempontjából igaza van. Mi is, akik igencsak affinisak vagyunk az új és merész kulináris kísérletekre, határozottan értékeltük a Dunagyöngye egyébként jól ismert, határozott ízeit. A halászlé remek volt, a hortobágyi átköltés szintén hozta a formáját. A vegyes haltál hármunknak is elég volt, sőt sok is, mert kénytelenek voltunk csomagoltatni belőle. A ponty Orly módra kiválónak bizonyult, a hal aligha látott fagyasztót, friss volt és omlós, ez adta a vegyes tál gerincét, a rántott harcsával sem volt gond, a kecsege is finom volt, a fogasnak nevezett haldarab viszont amellett, hogy kicsi és száraz volt, rendszertani besorolását illetően zavarba hozott. Söbaj, vegyük úgy, hogy ott sem volt – ez egyébként szerencsésebb megoldás lett volna. Lényeg, hogy összességében jó ettünk itt, korrekt áron, s elégedetten, jóllakottan távoztunk

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokratának adtam le 2007. január 23-án, vélhetően nem sokra rá meg is jelent.

A Dunagyöngye halászcsárdában 2007 január 7-én jártunk.

 Ahogy a ma is működő hely gyakran frissített FB-oldalát nézem, a szöveget írhattam volna tegnap is.