Örömteli jelenség,
hogy egyre több színvonalas kávézó, borozó, pub nyílik Székelyföldön, ahová jó
érzés beülni. Ilyen Kézdivásárhelyen a Jazz Café is, melynek hangulatos,
barátságos a beltere,
itallapja kisebb jazz-lexikon,
a falakon művészi fekete-fehér
fotók láthatók a műfaj nagyjairól.
A választék nem túl
széles, de van frissen préselt narancslé, amit ki is használtunk, s többféle
magyar bor, bár a választékot jó lenne szélesíteni. Száraz fehérborból
szerettünk volna fröccsöt, a Királyleánykára esett a választásunk, mely, mint
utólag kiderült az Ostoros Novaj pincészetből származik.
Pincérünk nem tudta
megmondani, mely pincészet palackozta a bort, kérdésünk is alighanem zavarta, szűkszavúan
azt válaszolta, hogy megmondja mindjárt, de mégsem úgy lett, kezünkbe nyomta a
palackot, nézzük meg magunk a pincészetet. Megnéztük. A borral találkoztam már
egy piricskei étteremben, nem túl fajtajelleges, nem túl üde, de
technológiailag nem hibás tétel, fröccsnek ha nem is ideális (mint mondjuk Ludányi
András, Konyári János vagy a Nyakas pince reduktív fehérei), de alapvetően megfelel.
Kiültünk a teraszra,
élveztük az életet, majd jóbarátom terepjárójával felmentünk a Perkőre.
Soha rosszabb napot!
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
Jo hallani pozitiv visszajelzeseket! Koszi!
VálaszTörlés