Az éttermek értékelésénél tulajdonképpen négy
fő szempont egybevetése adja meg az összképet: az atmoszféra, a konyha, az
ár-érték arány és végül de nem utolsó sorban emberi dimenzió, ami sajnos a
legtöbb vendéglátóipari egység esetében a felszolgálásra korlátozódik. A
Rozsdán Pelikánban amellett, hogy semmilyen tekintetben sem emelhetünk kifogást,
az utóbbi az, ami miatt már a 17. Kerületi, azonos néven futó egység idején is
kialakult egy stabil vendégkör, akik követték a kulináris csodákra képes séfet,
Sölét Gyulát a belvárosba is. A hely üzemeltetője ugyanis nemcsak kiváló
konyhafőnök, de jut ideje arra is, hogy minden vendéggel külön megbeszélje a
menüt, az érdeklődőt beavatja műhelytitkokba, egyszóval a Rozsdás Pelikánban
megőrződött az, ami napjainkban már kiveszni látszik a vendéglátóiparból: a vendéglátás személyessége.
Mindemellett csak felsőfokú jelzőkkel
illethetjük az ételválasztékot (változatos és izgalmas magyar, thai és mexikói
fogások sorjáznak az étlapon, nehéz is volt választani, de ebben is nagy
segítséget jelentett a szakavatott vendéglátói tanács), a konyha virtuóz, az ételek
esztétikája pedig külön művészi élmény. Ami az ár érték arányt illeti, már az
étlap átfutáskor érezhetjük, hogy itt nem egyszer akarják megkopasztani a
vendéget, hanem mindenkit visszavárnak.
Végül hadd szóljunk
két szót saját választásainkról: a tárkonyos raguleves (760)
és a
harcsahalászlé (690)
a műfaj méltó képviselőinek bizonyultak, a zöld
korianderrel megszórt csirkés Quesadilla (főételként: 1190) maga volt a tökély,
a rafináltan fűszerezett déligyümölcsös ráksaláta (1250) pedig egyenesen
feledhetetlen.
Mi több, ezutóbbi új kulináris utakra indítja azt, aki maga is
főzőcskézik otthon.
Beszúrás 2013-ban: Meglepve nézem, hogy a szintén itt és ekkor fogyasztott 3 féle dippel ellátott nachos nem került a beszámolóba Pedig az is ütötte a mércét.
Megnyugvással
könyveltük el távozásunkkor, hogy az egyik leglátogatottabb internetes fórumon
a Rozsdás Pelikánról olvasható lelkendező beszámolók semmit nem túloztak: ez a
hely remek, s még az állandóan új utakat kereső felfedezőt is visszatérésre
csábítja.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült, 2007-ben.
A Rozsdás Pelikán sajnos elég hamar megszűnt, Sölét Gyuláról azt hallottam, hogy külföldön dolgozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése