Nyaralásunk célpontját
az interneten keresgélve akadtunk bele egy kicsiny délolasz turisztikai minta-centrumba,
ahol saját nemcsak szállást és ellátást biztosítanak a vendégnek, de
biogazdaságot is művelnek a kiemelkedő minőségű és egészséges alapanyagok
állandó biztosíthatóságának érdekében. Magyarországon
is egyre többfelé hallani, hogy egyes éttermeknek saját fűszerkertje van, jobb
esetben zöldséges kertje is, a minőséget garantáló hús és/vagy halbeszállítók
mellett. Egyik legjobb magyarországi séf azt mesélte legutóbbi találkozásunk
alkalmából, hogy Erdély fele is kacsingatnak, itt ugyanis sokkal könnyebb
megfelelő minőségű, szabadon tartott bárány- és birkahúst beszerezni, mint
Belső-Magyarországon.
Midőn a minap
Tokajban jártam borász barátaimnál, az Oroszlános vendéglőben ebédeltünk Tállyán
(lásd www.oroszlanos.hu), immár másodszor.
Örömmel tapasztaltuk, hogy gasztronómiailag
az utóbbi 3-4 évben mekkorát fejlődött az étterem. Azok az alapelvek, melyeket
a 2008-as Kulináris chartában (http://buvosszakacs.blog.hu/2007/07/12/kulinaris_charta)
a magyar gasztronómiai rendszerváltás fáklyavivői
rögzítettek, a szezonalitás, a regionalitás, a minőségi alapanyagok és kíméletes
technológiák használatára való törekvés
az Oroszlánosban a mindennapok részét képezik. Mindezen túl főznek saját
lekvárokat és szörpöket. Kommersz, mindenféle egészségtelen adalékkal telenyomott
ipari üdítők nem kaphatóak az étteremben, saját szörpök, békebeli palackos
szódavíz, minőségi pálinkák és 20 tokaji pincészet borai viszont igen. Nem
véletlen, hogy Eckart Witzigmannt, a ma élő szakácsok egyik legjobbikát tokaji
látogatása alkalmából az Oroszlánosba vitték.
A felsorolt erényeken
túl az Oroszlánosnak saját birtoka és saját borai is vannak. Ebben a műfajban párját
ritkítja, hirtelen csak Horváth József (Ráspi) juthat eszünkbe, akinek hamarabb
volt vendéglője, mint pincészete. A fordított felállás nem ritka: a pincészet,
ha meg tudja engedni magának anyagilag és a törekvés találkozik a közönségigénnyel,
akkor nyit egy vendéglőt. Így tett például Gere Atilla, Bock József, a
Wunderlich pincészet mecénása, Kamocsay Ákos (Hilltop Neszmély) s a példák még
sorolhatók.
Az Oroszlános
borait a talán legigényesebb tállyai pincészet, a Szent Benedek Pincészetnek a
borásza, Ádám József készíti, aki remek száraz Furmintokkal és Hárslevelűkkel
kápráztatja el a nagyérdeműt. Ami nem jelenti azt, hogy ne készítene jó édes borokat,
csak annyit, hogy mi a magunk ételeihez szokásunk szerint száraz borokat
ittunk. Favoritunk a Szirmay Kúria sorozat 2007-es száraz Furmintja volt.
A saját borok
készítésén kívül még az is igencsak relevánssá teszi az Oroszlános vendéglő
méltatását e boros hasábokon, hogy előszeretettel főznek borral, mint a honlap
írja: száraz tokaji furminttal párolják a pisztrángot és főzik a vincellér
aprópecsenyét, ízesítenek vele hagyma- és raguleveseket, pörkölteket. Édes
tokajiban gyümölcsöket posíroznak, desszertek habjába keverik, aszútörköly pálinkában
aszúszemeket áztatnak a csokoládétrüffelhez.
Alkonyi László így
ír „Tokaj – iránytű borkedvelőknek”
című könyvének előszavában: „Tokaj az
ötszáz éves harmónia. (…) Tokaj-hegyalját nem a felszínen sarjadzó üzlet, hanem
a mélyen gyökerező hit emelte a magasba. Látogassák meg Tokaj-hegyalját! (…) Lássák
a szépséget a fények és az árnyékok mögött, a csillogás és a rozsdafoltok
alatt! Soha soha ne adják alább a teljességnél.” S hadd tegyük hozzá azt
is: a teljesség élményéhez közelíthetnek, ha tokaji kirándulásuk alkalmával
ellátogatnak az Oroszlánosba.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg 2011 első felében. Az Oroszlános vendéglőben volt még alkalmam azóta megfordulni, a színvonal nem esett vissza, igaz, nem is emelkedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése