Rózsakert vendéglő (Domaszék, Deák Ferenc u 31.)

A Szeged környéki tanyavilágból nőtt ki fokozatosan a ma szépen fejlődő nagyközség, Domaszék, melynek egyik nevezetessége a Baját Szegeddel összekötő főút mellett fekvő Rózsakert vendéglő. 

Nagy befogadóképesség, tágas terek,

  kellemes terasz 

jellemzi a vendéglőt, melyet vélhető, hogy elsősorban a rendezvények tartanak el. Erre nem a kínálat és a minőség engedett következtetni, hanem az, hogy elég gyér volt látogatottság ottjártunkkor. A Rózsakert a „klasszikus” műfajon belül a jobbak közül való. Nem azt mondom, hogy nem lehet fogást találni rajta (a kapros tartármártásban áprilisban igazán lehet friss és nem szárított kapor, lehetne kicsivel többet adni belőle, a sült krumpli esetében is előnyben részesíteném a frissen pucoltat a mirelittel szemben), de azt igen, hogy nagyvonalakban igencsak rendben van a hely.

Gigantikus adagokat kaptunk korrekt áron: ketten osztoztunk egy adag filézett pontyhalászlén s egy adag makói haltepertőn s alig tudtuk elrámolni a felszolgált étkeket. A haltepertő kitűnő volt, a sült hagyma ropogós, ahogy annak lenni kell, a halászlé pedig a legjobbak egyike volt, amit valaha ettünk. 

A kiszolgálás is a tökéletességet súrolta, udvarias volt és gyors, pincérünk kiváló érzékkel találta meg az egyensúlyt a személyesség és hivatalosság között. Számon fogjuk tartani a helyet, annál is inkább, hogy évente legalább egyszer mégiscsak elautózik erre a zene- és borszerető délalföldi ember a Paksi Gasztroblues fesztivál idején.

(Eddig a szöveg, amit a Demokratának adtam le 2007. április 7-én.)

 S lőn. A Rózsakertbe azóta is visszajárunk, a halászlé maradt a sztár. Hadd illesszek ide egy kis sztorit is. A Nyugati Jelen hasábjain olvastam pár éve egy mifelénk, meg nem mondom már, melyik városban, talán Pécskán megrendezett halászléversenyről, melyet Zsombolya magyar polgármestere, Kaba Gábor nyert meg. Amikor megkérdezték tőle, hogy hol tanult ilyen jó halászlevet készíteni, akkor elmondta, hogy Csiszár Istvánnál. Elég lassan esett a tantusz, hogy honnan is ismerős Csiszár István neve. Hát a Rózsakert vendéglőből, melynek ő a séfje és tulajdonosa.

Az évek során több kedves ismerősömet, családtagomat is elvittem a Rózsakertbe, kifejezetten azokat, akik egy igazán jó halászlevet akartak enni. Mert igazság szerint azóta sem ettem jobbat a szegedi műfajban. A lé friss ízhatású, a halhús kifogástalan, a produkció üde és visszatérésre csábító. Igen jó volt még a szegediesen elkészített ponty paprikás mártással és túrós csuszával, amit talán öreg halász kedvence vagy valami hasonló fantázianév alatt kínálnak. 

Sajnos más ételek megvalósítási szintje a gyenge és a jó közepes között mozog, előszeretettel használnak kényelmi termékeket, konzervet, mirelitárut, és sajnos több ízben is kaptunk harcsa helyett pangasiust, ami egyszerűen megbocsáthatatlan. Mindazonáltal a halászlé miatt betérünk még.

Dorozsmai Endre