Papa Razzi (Gyöngyös, Fő tér 8.)

A vidéki vendéglőket több osztályba sorolhatjuk. Vannak mindenekelőtt a közepes, korrekt ár-érték viszonyt felmutató helyek, melyeknek akadnak csúcsaik, de benne maradnak a klasszikus sablonban, a variálás többnyire abban áll náluk, hogy mivel töltik a göngyölt rántott húst vagy adnak-e köretnek tócsnit hasábburgonya/rizs/petrezselymes krumpli helyett. Ezek a legtöbb esetben szeretetre méltó vendéglátó kisüzemek, ahonnan az ember elégedetten távozik, ha (egyébként teljesen indokolatlanul) nem vár ínyenckonyhát fillérekért. 

Utána következnek azok a helyek, melyek igyekeznek árban utolérni a fővárost, de ezt a szolgáltatással nem ellensúlyozzák.

Végül pedig van néhány kiemelkedő étterem, melyek fővárosi vagy azt akár leköröző szinten nyújtanak igencsak tisztességes árviszonyok mellett kifogástalan szolgáltatást.

Ezekhez közelít a gyöngyösi Papa Razzi étterem, mely a mediterrán konyha különlegességeit kínálja Mátrai borvidék központjában. (A borvidék legjelentősebb borfalujából, a Gyöngyöstől kőhajításnyira fekvő Gyöngyöstarjánból – itt munkálkodnak a Ludányiak, Németh Attila, Szőke Mátyás, Benedekék, Kiss Balázs s elnézést azoktól, akik kimaradtak – visszafele jövet kifejezetten ajánlatos itt megpihenni.)

Leültünk a fából ácsolt, ízléses és tágas teraszon 

s némi tűnődés után úgy döntöttünk, hogy a legkedvezőbb ajánlatot tesszük magunkévá. (Az egyszerűbb húsételek – csirke, pulyka, sertés - köretet is beleszámolva 1500-1600 ft körül mozogtak, ami mellesleg rendben van, viszont a tészták, pizzák 1000 alatt (!)) s rendeltünk gnocchit gorgonzola-mártással és spenóttal 

valamint egy padlizsánt, cukkinit, gombát, hagymát, paradicsomot és erőspaprikát integráló pizzát. 

A pizza mellé kérésre kiváló minőségű extra szűz olivaolajat kaptunk. Az ételek is kitűnőek voltak, és mennyiség ügyében sem érhette szó a ház elejét. Kipróbáltuk volna Zuppa Ingleset s a Pannacottat is, de kinéztünk egy cukrászdát korábban, így a desszertekről nem számolhatunk be.

A számla (relatíve) lassabban jött, mint az étel, de ezt kompenzálta a főúr kedvessége: mikor megdicsértük az étkeket, kiemelve, hogy a gnocchi nem előregyártott, sablonos volt, elmondta, hogy szicíliai szakácsuk van, akivel még a magyar nyelvű kommunikáció sem egyszerű. Ez pedig ugyanvalóst értékelendő dolog, annyi ma a műolasz, gyengécske hely. A Papa Razzi bátran ajánlható városnézőknek, borturistáknak és helyieknek egyaránt.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült 2006 szeptember 14-én.

A Pappa Razzi étteremben 2006. szeptember 10-én voltunk.

A hely nevére a google ad néhány találatot, de hivatalos, működő honlapot nem leltem. Attól még lehet, hogy nem szűnt meg az étterem.